Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - B. Takács Mária versei: (Az élet ajándékai, Sír, üvölt a téli szél)
66 B. Takács Mária versei* Az élet ajándékai Amikor kicsi a gyermek, még nagyon kell a szeretet. Ezt kapja anyjától, apjától, ez kísér egy életet. Amikor jön az ifjúkor, jön a szerelem, oly édes. Szeretni és szeretve lenni, mondhatom, jaj de nagyon édes. A házasság is jó dolog, büszkén mondom „drágám” százszor. Teveled élni olyan csodás, édes, egyetlen, kicsi párom. Aztán jönnek a gyerekek, napsugarai az éjnek. Tudom, hogy jövőim Ti vagytok, tipegő-topogó gyermekek. Az unokák nagyon szépek, ragyognak mindig mint a nap. Az O sugaruk éltet engem boldogságban, fénylőn mindennap. Tudjuk, az élet oly rövid, de a sír nagyon hosszú lesz. Én megkaptam mindent, mi szép, Uram, hadd köszönjem mindezt most. Sír, üvölt a téli szél Úgy sír és üvölt a téli szél, mintha fájna néki valami. Talán fáj is, azért sír, üvölt, nem értjük, nem tudja mondani. Hiszen ha tudná, úgy mondaná: „Nékem fáj ez a cudar világ, ember, tudom, Te tetted rosszá, lásd azért büntet, megtép a szél.” Vélem Te nem tudsz mit kezdeni, hiába kiáltod: „Állj meg, szél!” Isten hatalma feletted van, vigyázz, mert megfizetsz a tettedért! A szerző nyugalmazott óvónő
