Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Farkas Kálmán versei: (Két ág között, Arcaim, Bója, Kisbicikli, Míg, Elhajlás, Újra lesöpörve)
60 Farkas Kálmán versei Míg Egyre vadabbul lóbál a tér, a való, talán a szeretet, a hit harangkötelén kell jojóznom addig, míg megkondítom az emberiséget. Elhajlás Amíg előveszed a szemüveget, rengeteg világ szét- és összehull, gyűjtőpontja lehetsz, nem sodortja, egy akart létnek, barlangban elhajló lángú szövétnek, rajz a falon. Újra lesöpörve Csukódik az emberiség szíve, ismét csukódik. Suhogó, fehér szárnyak helyett bakacsinos határok között botorkálunk egy ellentemplomba s dobáljuk filléreinket a milliomosok perselyébe, hiába búgnak az oldalhajók rejtett orgonái, hiába látjuk csordogálni a könnyeket magasról, gondolkodó szörnyeket szültél, Föld, s le is fogod őket söpörni újra magadról.
/
