Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Farkas Kálmán versei: (Két ág között, Arcaim, Bója, Kisbicikli, Míg, Elhajlás, Újra lesöpörve)
59 Farkas Kálmán versei Két ág között Két ág közé szorult levél száraz vagyok már nem kevély jöhet bitang vagy enyhe tél nem hullhatok míg le nem ránt és nem sodor hazám iránt a rég várt szél. Arcaim Ami van bennem megszűnt Ami nincs engem megszült Ami lesz törött billentyűk Ami volt bennem eltűnt Húznak a vadlibák Vannak Megszületnék Hangjuk elaltat Majdani arcomon a ráncok hidegtű-műlesiklások Hajdani arcaim televénytisztások szironyfoglalatban Bója Földet átívelő fény akarok lenni, s vagyok sarki utcalámpa. Mindenszentekkor meggyújtott mécses, karácsonyesték csillagszórója, ködbe mártott hazám felszínén bója. Kisbicikli Motesiczky Gábornak Egyre ott nyüzsgünk a szétszedett kisbicikli körül, míg rétegesen csuszámlik ránk a lét, gondolat-fullajtárunk egyre riadtabban cikázik az erőszak aknamezején, a közöny-kőművesek ingyen húzzák föl közöttünk a falat, s mi rátoccsantjuk a gyűlölet habarcsát, be is vakoljuk, bedeszkázzuk az ablakokat, kikapcsolnánk Isten tv-készülékét is, maradt hát a kisbicikli, bent meg már nincs más, csak hírek és akciófilmek.
