Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Pereszlényi Sándor: A száműzött (elbeszélés)
58 Pereszlényi Sándor helyezkedett el benne, hogy az oszlopot állandóan szemmel tarthassa, és dideregve, mozdulatlanul várakozott. Már alkonyodott, amikor a távcső segítségével az oszlop közelében felfedezte a tisztás felé igyekvő járőrt. Ránézett az órájára és figyelmesen hallgatózva, feszülten várakozott. Negyedóra elteltével távoli motorzúgás ütötte meg a fülét.- Most! - mondta izgatottan, s gyors léptekkel elindult a kerítés felé. Az erdő szélén megállt, távcsövét a tisztás felé irányította, s mivel nem látott semmi gyanúsat, az oszlophoz futott, kiakasztotta a drótkerítés alsó öt szálát, és átbújt a nyíláson. - És ha időközben ezt a részt is elaknásították? - hökkent meg, de a következő pillanatban a reá jellemző vakmerőséggel három ugrással a külső kerítés mellett termett. - Nincs idő a vizsgálódásra - mondta határozottan -, s hátán fekve vágni kezdte a szögesdrótot. A művelet két percet sem vett igénybe, de neki örökkévalóságnak tűnt. Átbújt a nyíláson és befutott az erdőbe. Egy kőhajításnyira a szélétől megállt, s visszanézett. A túloldalon két piros rakéta röppent a levegőbe, s röviddel utána izgatott beszéd, szitkozódás, motorbúgás és ebek csaholása hallatszott. - Fogalmam sincs hogyan, de sikerült működésbe hoznom a jelzőrendszert- állapította meg, tudatosítva, hogy számára ennek már nincs jelentősége. Bálint őrnagy arcáról eltűnt minden kínzó feszültség. Felszabadultan, határozott léptekkel haladt egyre távolabb a határtól. Rövid gyaloglás után egy erdei úthoz ért. Megállt az erdő szélén, hallgatózott, hátizsákjából elővette a konyakos üveget, alaposan meghúzta, és habozás nélkül tovább indult az úton. Alig tett néhány lépést, felcsattant egy ellenvetést nem tűrő, szigorú felszólítás angol nyelven: — Állj! Fel a kezekkel! Az út két oldalán az amerikai hadsereg egy-egy tábori csendőre állt reá szegezett géppisztollyal. Amíg az egyik fegyverével sakkban tartotta, a másik hozzálépett és megmotozta.- Nincs fegyverem - mondta az őrnagy angolul.- Nincs - erősítette meg a motozást végző csendőr, mire mindketten megenyhülve engedték lejjebb a fegyverük csövét.- Honnan került ide? - kérdezte egyikük.- A határ túloldaláról. Átvágtam a drótkerítést - válaszolta az őrnagy.- Maga angol? - kérdezte a másik.-Nem. Politikai menekült vagyok. Vezessenek a parancsnokukhoz.- Menjen előre - mondta az előbbi barátságosan. Az őrnagy előrelépett, és a fegyveres tábori csendőrökkel a háta mögött elindult az előtte tátongó ismeretlen felé. A novella szerzője a csehszlovák hadsereg volt tisztje, nyugalmazott alezredes.
