Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Pereszlényi Sándor: A száműzött (elbeszélés)
A száműzött 55 ségét bizonygató szovjet ezredesre emlékezve, akinek szavait tehetetlen dühében úgy egészítette ki, hogy szerinte a történelem számon tart néhány, az ország szövetségesek által végrehajtott katonai megszállásához hasonló aljasságot, de hogy nagyobbról tudna beszámolni, azt teljességgel lehetetlennek tartja -, de igazad van. Eszébe jutott a helyettese, Csík százados, aki egy kenyérszállító gépkocsiba szerelt katonai adó segítségével a szétvert városi rádió hullámhosszán ellenállásra buzdította a lakosságot, s akit nyomban úgy kirúgtak a hadseregből, hogy a lába sem érte a földet. - Szegény mókus, számos sorstársával együtt kazánfűtőként tengeti az életét egy ingatlankezelő vállalatnál - gondolta sajnálkozva. - Nincs a világon még egy ország, amelyik annyi egyetemi végzettséggel rendelkező kazánfűtővel dicsekedhetne, mint a miénk. E téren történelmileg hihetetlenül rövid idő alatt leköröztük a kapitalizmust - állapította meg, s ezen akaratlanul elmosolyodott. Hirtelen eszébe jutott Béres ezredes ajánlata, ami emlékeiből azonnal visszaröpítette a valóságba. - Bálint fiam, ez az út csak akkor lenne járható - szögezte le -, ha képes lennél a megalkuvásra. De még ha követnéd is a vezérkos kolompját, évekig fekete bárányként tartanának számon, barátok, munkatársak kerülnék a társaságodat, mert rossz fényt vetne rájuk, s kénytelen lennél megbékélni az államvédelmiek állandó felügyeletével. Ha meg nem engedsz a negyvennyolcból, marad a kazán. És, természetesen, az államvédelmiek állandó felügyelete. Ragyogó távlatok! Gondolataiból a csapos érdes hangja rezzentette fel, aki harsányan közölte a kedves vendégekkel, hogy tíz perc múlva záróra. Odaintette a pincért, fizetett, és elindult a kijárat felé. A pincér sokáig értetlenül bámult utána, majd az asztalra, amelyen ott állt a korsó sör érintetlenül. IV Másnap reggel Bálint korán ébredt. Megborotválkozott, letussolt, felöltözött, és elindult az ebédlőbe. Mintha megszabadult volna kínzó gondolataitól, arcán nyoma sem volt a tegnapi tépelődésnek. Reggeli után bejelentette a portán, hogy mivel szombat van, lemegy a városba szórakozni, és valószínűleg csak késő este tér vissza, de az sincs kizárva, hogy a hétvégét vasárnap estig a barátjánál tölti.- Ha netalán halaszthatatlan ügyben keresnének, a következő számon leszek elérhető - közölte a portással, bemondva a kisváros egyik szállodájának a telefonszámát, majd hátizsákjában a távcsövével elindult a város felé. Húszpercnyi katonás menetelés után jobbra fordult, és lerövidítve útját, az erdőn keresztül lefutott a domb alatt meghúzódó városkába. Feltűnés nélkül elvegyülve a bevásárolni igyekvő férfiak és nők között, bement a város egyetlen áruházába, kalapácsot, csavarhúzót, kombinált fogót, drótvágó ollót, egy kilogramm házikolbász, öt zsemlét és egy üveg konyakot vásárolt, mindent gondosan berakott a hátizsákba, és belépett a közeli sörözőbe, amely a kora délelőtti óra ellenére jócs-
