Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - Erik Markovič: Nem kellenek szavak. Mennyei fedél alatt. Szerelmi vadászat (vers)
45 Erik Markovié Nem kellenek szavak. Mennyei fedél alatt. Szerelmi vadászat Sietünk, mert csak a kivilágított templomban nem szabad soha hazudni, hogy megszólalhasson a legszíntisztább igazság. Valami fontosat akarunk mondani, de abban a pillanatban, mikor mindent egyszerre megértünk, együtt húz bennünket felfelé, a meghatottságtól hangtalanul nyitjuk ki a szánkat. Hirtelen képtelenek vagyunk levegőt venni, röviddel az előtt, hogy ajkaink összeérnek, a gótikus boltívek és a keskeny falak is egymás felé irányítanak bennünket. A templom bordáiból összefont termekben és a csalogatóan telt vendégségekben világítanak a szerelem vallásának egyházi csalétkei. Az ámulattól és a kiejtés képtelenségétől eltátjuk szánkat, mint az éjjeli, csillagoktól ragyogó halak, mikor az evangélisták isteni kezei a leszűkített tornyoknál fogva a templom hálóján az égbe húznak, a felhők feletti jéggel kettészelt, Krisztus feltámadásától és mennybemenetelétől világos térbe, míg megváltva ki nem fognak bennünket a másvilágra.
