Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - LEHOCZKY TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Most hagylak elmenni (novella)
Most hagylak elmenni 23 német író meg a fia esetében, aki öngyilkos lett. Lehet, hogy csak hajlamaik voltak, eltitkoltan, rejtelemmel... A kutya abbahagyta a szimatolást és rásandított. Oszkárnak volt a zsebében egy amerikai kétszersült. Gondolta, vesz hozzá a csapszékben olcsó bort és kész a vacsora. Mikor meglátta a szerencsétlen éhes ebet, odahajította neki az összemorzsolódott kétszer sültet, mire az fejvesztve eliramodott. Akkor látta meg, hogy szegény állatnak az egyik szeme hályogos és három lábon ugrál. A negyedik lába hátul megrokkanva, tehetetlenül lógott, mint egy darab rongy. Valaki téglával eltörte a lábát. Ment utána, merre menekülhetett, hol szokta magát meghúzni. Adott volna neki egy darabka csokoládét. A faluszélen, a temető tőszomszédságában rábukkant egy üres vityillóra, ajtaja sem volt, valaki már régen kiakasztotta és eltüzelte. A viskóban volt egy priccsféle, széttöredezett szalmazsákkal. Valaki meghalt rajta. A falusiak vitték, a- mit lehetett, a vackokat is, még a tűzhely karikáit is. Talán egy nagymama halt meg ott, aki felfeküdte magát, s egyedül, papi vigasz nélkül ment a másvilágra. Ez a félig bedőlt, düledező, félig földbe süppedt nádfedeles, sárból és rozséból tapasztott kémény nélküli odú volt a kutya hazája, az otthona. Ide szokott visz- szavánszorogni, gunnyasztani éhesen, szurtosan, reménytelenül. Talán visszavárta a vénasszonyt, aki csak döcögve tudott meghalni, vonaglott és nem volt még halotti viganója sem, sem egy nyamvadt krajcárja. Vagy talán afféle faluboszorkány volt, szipirtyó, bagollyal, kígyóval, békával, macskával. Tudott átkozódni, elcsinálni a gyereket a megesett lánynál pár líráért, kis üveg pálinkáért. Mikor elment a kocsma mellett, kirohant egy némber, brutális ösztönlény, és egy husángfélével jókorákat vágott az állat hátára. Oszkár nem mert tiltakozni, ellenkezni, mióta évszámra raboskodott. A csaplárosné pöffeszkedve, szégyentelenül, albán-olasz tájszólással szidalmazta a tekergőket, naplopókat, akik mostanában hajléktalanul ácsorognak. Majd hívja a rendőröket, csendbiztosokat, verjék béklyóba. Járt a szája, mint a motolla. Dögöljön meg a sok éhenkórász. Nem akarnak dolgozni, csak segélyt kapni. Pedig munka volna elég. Ha adnak a kezébe á- sót, seprűt, hogy a dudvás udvart megtisztítsa, azt aztán nem. És megvetése jeléül kisercintett a földre egyet. v A férfi nem akar védekezni, visszaszájalni. Tudja, hogy a nyomor, az igazságtalanság teszi az embereket gonosszá. Katolikusok, de sohase hallottak arról, hogy van egy Qohelet, ami elismeri az állat lelkét. Tatán olvasni se tudnak. Illemük nincs, azt se tudják, mi fán terem. Kezük fejével törlik az orrukat. Nincs mátkaság, csak üzekedés. Az öregapa nekik egy vén szamár, az öreganya vén banya, aki csámcsog és a nyála folyik. Az édesanya egy szót se veszteget az öregek védelmére. Az isten sok gyerekkel átkozta meg őket, esznek, mint a sáskák, és sok közülük a selejt. Mulyák, hülyék, tizenéves bárgyúk. Még ezeknek is útban van a nagyszülő, akik mindennek az okai.
