Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - LEHOCZKY TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Most hagylak elmenni (novella)
18 Lehocky Teréz relátás egy cél érdekében, amit az emberiség sohasem érthet meg. Nem lehet a homokosokat likvidálni ipari sejtként. Hozzátette még, hogy a kelták, germánok hajlamosak voltak a homoszexualitásra, amiről már Tacitus is beszámolt. De a homoszexualitásért a csírasejt plazmája felelős. Akkoriban sokan sugdolóztak, hogy Hitler maga is a harmadik nem képviselője, hiszen kebelbarátjával, Kubiczekkel a hónapos szobában egy ágyban aludtak és karöltve jártak, mint egy szerelmespár a Wagner-operákra, és hogy Romano Guardini, a katolikus teológus maga is azon a véleményen volt, hogy nincs tiszta típusú ember, mindenkiben van egy ici-pici homoszexuális hajlam. Azonban igaz volt, amit az apja vélt. Néha jobb föl nem zavarni a piszkos vizet. A cikke után nőtt óriássá Hitler crescendója. Prüszkölt, sercegett, sistergett, szikrázott. Szétfröccsent a méregzacskója a szlávok ellen. Agyúzott, üvöltött a sajtó. Présbe dugták Oszkárt, hogy aki a homokosokat védi, az maga is homokos. Mostanában az utcán megmosolyogták, kikerülték, mintha leprás lenne. Jó barátai elfordították a fejüket, ha vele találkoztak. Igaz a latin mondás „si fierint nubila, solus eris”. A legeslegutolsó cikkében még megkérdőjelezte a Bibliát is, hiszen Máté evangélista szerint Krisztus mindenkit ösztökélt a kiheréltségre, sőt szajháké a mennyek országa, mert mindenki helyett vétkeznek, ők is megváltók. Valahol megszimatolta, hogy a keresztény egyház egykor megszentelte a férfiak közötti házasságot. Most minden eljárás, bírósági ítélet nélkül koncentrációs táborba dugták. Ráadták a homoszexuálisok rózsaszín csíkos gúnyáját. A felkarjába beletetoválták a számot 31048. Volt ideje elgondolkozni azon, amit az apja szokott mondogatni: nem kell hűbelebalázs módjára mindenben kanálnak lenni. Várni kell. Noé is várt a bárkában az Araráton, míg lefolynak az özönvíz vizei. De Oszkár nem volt képes meghunyászkodni, megbékélni, birkatürelemmel várni, átmenetileg rezignálni. Habár elég gyáva volt az apjával szemben, de az igazságtalanság sátánná köszörülte. Nem tudott olyan közönnyel, józan szívélyességgel tűrni, hallgatásba burkolózni. Hiszen az annyi, mint hallgatólag helyeselni, igazat adni. Qui tacet, consentire videtur. Opportunistáskodni. Eszébe jutott rotterdami Erazmus, a pap és egy orvosnő zabigyereke, aki határozatlanságból, pártonkívüliségből bűnrészese lett a protestantizmus keletkezésének. Hallgatott, nem vitatkozott, mikor Luther elkezdett zsidózni, és Jézust meg Máriát kereszténynek mondta; Erazmus várni akart a bárkában, még el nem apadnak a vizek. A táborban mocskos zsidó szabadkőművesként, utálatos nemi elhajlásáért cipelhette a köveket összevissza az SS parancsa szerint. Vihette a nehéz kondérok- ban a moslékot a sertéshizlaldába, hogy legyen elég hús az SS konyhán. Megcsodálta a rabbit, aki élete kockáztatásával elénekelte a Séma Jizroelt azoknak, akik bementek a gázkamrába. Látta a karácsonyfát, amelyen a benzinnel
