Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - LEHOCZKY TERÉZ KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Most hagylak elmenni (novella)
Most hagylak elmenni 17 Az apák szeretete más. Önző és patriarchális. Azt a gyereket szeretik a legjobban, amelyik hasonlít rá. Az utód mindig fiú legyen. A mamák a család panteonjában csak kicsi szerephez jutnak. Oszkár nem ismerte el az élet törvényét, hogy az a normális, ha a férj az asz- szonyához húz, hogy elhagyja a szüleit, ahogy a Biblia is tanácsolja. Sőt! Ha a mama tehetetlen lesz, megözvegyül, nem tud magának bevásárolni, orvoshoz menni, összeütni egy szerény ebédet, akkor helyezze el a szegényházban, aggok hajlékában, ahol a szobában ágy ágy mellett van, közibük csak egy pléh éjjeliszekrény, mint a kórházakban, meg egy szék, ahová leülhet a látogató. A gyereknek, aki látogatóba jön, soha sincs ideje. Mondja: „Máma nincs időm, majd jövök máskor”. Voltaképpen ez nem is mentegetőzés, se tévedés. Igaz, hogy több időnk van, mint valaha, és mégis notórius időszűkében szenvedünk. Az idő pénzzé változott, amit már Franklin tőkés lelke is megérzett. Az idő kvantifi- kálódott, megmérettetett, transzcendes hatalom lett. Arameusal ’mene tekil u peris.’ Senkinek sincs ideje. Paradox, de minél jobban takarékoskodunk az idővel, annál kevesebb marad belőle. Már nincs kozmikus idő, kakaskukorékolás, pitymal- lat, holdjárás szerint. Mióta megjelentek az órák a piacon, városházán, örökösen sürgölődni kell, karórát nézegetünk, még a templomban is. A papa otthon unos untalan hibát látott Oszkárban. Csúnya, férfiatlan, nem életrevaló. Azonkívül mindennek a mama az oka. Talán a papa nem is szerette, csak közös érdek kötötte hozzá, megvenni egy szőnyeget, spórolni egy kicsi családi házra. A papa folyvást dühöngött, ha a mama kevesebb pénzt rakott a takarékba. A papa meggyőződése volt, hogy aki emberszeretetről beszél, az széllelbélelt csaló vagy agyalágyult bolond. Kedvenc szavajárása volt, aki hisz a hegyi beszédben, annak fölkopik az álla. Eszébe se jutott, hogy amit mond, az az átlagpolgár morális cinizmusa... Neki ez életbölcselet volt. Oszkár nem volt edzett. Inkább vékonydongájú, elég szép arcú. Ilyenről mondják, hogy pipogya fráter, bátortalan, megszeppent, letorkolt lény. Mindannak dacára, szerkesztőként az újságban meg merte írni, hogy nem tartja Hitlert a német nemzet megváltójának, mert megszüntette a nagy munkanélküliséget és a háborút, a megvetett német nemzetből nemzetközi tekintélyű országot csinált. A papa szerint a zsidók gyilkolták meg Krisztust, sőt, egy szóval se mukkant meg a fajtörvény ellen, nem bírálta a kristály éj szakát, a zsidóellenes pogromokat. Eleinte még lehetett ilyesmit írni a frankfurti demokrata újságba. írogatott cikkeket, tiltakozott a zsidókat gyalázó kijelentések ellen, miért ne lenne a zsidó is ember, miért mondják azt, hogy minden zsidó bujakóros. Mikor Hotler kezdte megritkítani a homoszexuálisok sorait, kezdve Rühm tábornokkal, megjelent az újságban egy értekezése, hogy a homoszexualitás nem bűntény. Talán csak a Teremtés zűrzavara vagy Isten kibogozhatatlan akarata, elő-
