Irodalmi Szemle, 2005
2005/2 - KÖSZÖNTJÜK A HATVANÉVES GÖRÖMBEI ANDRÁST - Duba Gyula: „...érti és »érzi« a kisebbségi lét drámáját...“
Görömbei András köszöntése 60. születésnapján 11 érti és »érzi« a kisebbségi lét drámáját...” A nevét és munkásságát irodalmunk története ajánlja a figyelmünkbe. S nem is csak oly módon, hogy ez ideig ő írta rólunk az egyetlen átfogó irodalomtörténeti munkát, hiszen művét 1982-ben adta ki a budapesti Akadémiai Kiadó, hanem mert a nevét már hatvannyolc után megismertük, amikor is öntörvényű nemzeti tudatosodás indult a magyar irodalomban, s ennek Görömbei is tevékeny részese és alakítója lehetett. Nevezetesen annak, hogy az anyaországi irodalom és a nemzetiségi irodalmak között természetes vérkeringés kezdődött. Ami ma nyilvánvaló és egyértelmű, az nem volt mindig természetes. Korábban ilyen szálak csak lappangva éltek, a magyar irodalom életnedvei búvópatakokként csörgedeztek. A megismerésvágy ötvenhat után kezdődött. Az addig bevett, hivatalos írólátogatásokat a hatvanas évek elejének tisztelgő találkozásai követték. Stószra Németh László, Ily- lyés Gyula, Simon István, B. Nagy László és mások jöttek el Fábryhoz. De útra keltek Veres Péter postakártyái és levelei is, hogy megkeressék a népi érdeklődésű irodalom rokon jegyeit. Az Irodalmi Szemle hasonló szellemi nyitottságra törekszik ekkor, a szomszédos országokban rokonságot keres. Olyan nemzeti kötődések és szellemi erők ébredeztek, amelyek később szárba szökkentek, kivirágoztak és mára meghozták termésüket. A szellemi egységesülés folyamata tehát, bár kezdetben óvatosan és körültekintően, hatvannyolc után indult. A korabeli kisebbségi irodalmak hangvétele és sorsábrázolása termékenyítőén hatott az anyaországi irodalomra, táplálták a köz- gondolkodást és a hitelesebb történelemszemlélet, a magyar sorsélményekről szóló beszéd felé segítették utat tömi. A látogatók sorában nem említettem Czine Mihályt, akkor már az ő vállalt szerepe jelentősebb volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalmi Tanszékén tanította és hirdette az egyetemes magyar irodalom egységét és benne a kisebbségi irodalmak pótolhatatlan jelentőségét. Görömbei Czine Mihály tanítványa, így kapcsolódnak a láncszemek. Az akadémiai sorozatot - Irodalomtörténeti könyvtár - is Czine szerkesztette, Görömbei irodalomtörténete a 37. kötete. A felvázolt folyamat nem csupán a nemzeti érzés és öntudat „reneszánszát” jelenti, hanem a mélyén súlyos életerők és létérdekek munkálnak. A nemzet fogalma zászló is lehet, amely a dolgok felszínén és a becsvágy rúdján lobog, az irodalom azonban a történelmi tapasztalatokra és a magyar sorskérdésekre ügyel s az ezekből következő érzelmi és lélektani értékekre. Olyan minőségekre, amelyek Görömbei András munkásságából kibontakozók. A magyar irodalmi gondolkodást minden korban jellemezték a sorskérdések. A történelem - történelmünk - kény-
