Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Szalay Zoltán: Game over (novella)
Game over hosszú pengével és szépen kidolgozott nyéllel. Úgy fordította a fiúk felé, hogy Dávid ijedten hőkölt hátra.- Mit csinálsz, hé! - ordított rá rémülten.- Azt gyorsan tedd el, hallod?! - szólt Csumó is; neki nagyjából sikerült megőriznie a hidegvérét: Ferkó nem úgy nézett ki, mint aki rájuk akarna támadni.- Nem, nem - hebegett a fiú -, csak megvenni, megvenni nem akarjátok?- Figyelj, Ferkó - mondta fenyegetőleg -, fél óra múlva itt vagyunk a pénzzel. Bekiáltok neked, jó? Semmi mást nem akarok, csak azt a kart. De ha átversz, kicsinállak, érted?- A sapka meg egy kétszázas - válaszolta higgadtan Ferkó. Dávid érezte, hogy megizzadt, mikor elindultak a Törpéék házához. Hango- san vert a szíve, s valamiféle nehézkes düh szállta meg. Nem szóltak egymáshoz az úton. Csumó aggódva pillantgatott a barátjára. O maga jókedvű volt, még az este súlyosan kellemetlen hangulata sem tudta megfertőzni. Törpe otthon volt. Behívta a fiúkat, felvezette őket a palotaszerű házuk felső emeletén levő szobájába, hogy megmutogassa legújabb felfedezéseit, a legújabb őrültségeket, amiket a világhálóról töltött le. De mielőtt kinyithatta volna az első állományt, Dávid szigorúan ráparancsolt.- Hagyd abba, Törpe, nem szórakozni jöttünk.- Hallod, Kázmér, ez biztos érdekelni fog - mosolygott bután a fiú, akinek a legvastagabb szemüvege volt az egész iskolában, és mindenkit Kázmérnak hívott, senki nem tudta, miért. - Figyelj...- Törpe, sietünk — mondta Csumó.- Mi bajotok van, he? Máskor bezzeg nyomakodtok a gépemhez, ha ti akartok valamit letöltögetni.- Fontos ügyben jöttünk - mondta komolyan Dávid. - Kérni szeretnék tőled egy nagy szívességet.- Na mi kéne, fiacskáim? Csak gyorsan akkor, mert elég elfoglalt vagyok. Éppen egy olyan cicababával dumáltam a neten, hogy megnyalnátok utána mind a tíz ujjatokat, gyerekek. Úgyhogy ki vele, gyorsan, míg el nem tűnik a virtuális mesz- szeségben...- Tudsz nekem kölcsönadni, Törpe?- Hűha, miben sántikálsz, Kázmér, he?- Egy százas kéne. De nagyon sürgősen. Amint tudom, visszaadom, haver, rendben? Nagyon hálás lennék.- Hát nem is tudom... De látom, valami nagy gondban lehetsz. Tudod mit, jobb lesz nekem is, ha gyorsan elhúzzátok a csíkot innen, úgyhogy... Várj egy percet, azonnal itt vagyok. Törpe kiviharzott a szobából, Dávid pedig Csumóra nézett, aki elégedetten bólintott. Két perc múlva megvolt az egyik százas, s már úton is voltak Dávidék háza felé. Szorította őket az idő: nyolc óráig le kellett bonyolítani az ügyet. Dávid
