Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Tőzsér Árpád versei (Utómodern fanyalgás a szlovákiai magyar irodalom tárgyában, Karácsonyi dal, Gyűlölet, legenda, Hol van már a...)
Tőzsér Árpád versei kirakatot járdát de visszanéz rá ötletére a kíváncsi részvét vagy a csíra ez már a szeméten egy más lét tétova mozdulása merengésében felejtett gépen a blende pillaként meg-megrebben volt-látás meg lesz-tekintet ássa a csöndet elsüllyedt rétegekben Hol van már a... Bizonyos kritikusok kardként rántják ki a tegnapi Locke-ot: A versben sincs semmi, ami nem volt előbb az érzékekben! Csak a vers maga, bólogatnak a mai Leibnizek bölcsen. Közben a költészet nem más, mint az ember egyetlen olyan csele, amelyet nem fejthet ki az idő: e csel nem varrat a cél-ok-okozat-jövő kelméjében. Fél életemnek el kellett telnie, míg rádöbbentem: versemben, ha az valóban vers, egy másik malom, s nem az én konkrét életem zokog. A szóképek bozótosában olyan ritka vadat űzök, amely nincs, s amely néha kínjában mégis felüvölt - O, herceg, hol van már a tavalyi tlikröződési elmélet
