Irodalmi Szemle, 2005
2005/12 - Tőzsér Árpád versei (Utómodern fanyalgás a szlovákiai magyar irodalom tárgyában, Karácsonyi dal, Gyűlölet, legenda, Hol van már a...)
Tőzsér Árpád versei vonalain sikoltó autók, eszelős dallam behavaz. Reped a naptár lapja: december - hónapra hónap, napra nap. - Nem tudunk letérni, nincs lejárat, röpít a sztráda, s a hó szakad. Tehetetlenségi nyomaték visz bennünket jeges semmibe. - A hófalak mögött nincsen angyal, a szúrós porhó nem pihe. Gyűlölet Kinn esett az eső. A sötét ablak mögé képzelte az ázó parkot: nagy, horpadt vödör, benne levéltelen, csontsovány cserjék - rajzolatuk pókként mozgott a falon. Akkor sem állt föl, mikor már bevizelt. Volt a szobában valami idegen sértés, aminek csak a visszavonhatatlanságát ismerte föl. Húzogatták-tologatták szájában a felhúzott, régi katonapisztoly csövét, fémesen villogó közönyös péniszt. A gyűlölet még gerincként tartotta a szobát, de a sarjszövet már hiányzott a csigolyák közül. legenda (kertész-fotó alá) torlódik súlyosan és lebomlik a szellem (utolsó szerves szcéna) repedve betűre lapra tárgyra halomban az agy pleisztocénja ráhagyatkozik mi alatta van rá aki elhagyta teremtményét
