Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - MARGÓ - Cséplő Ferenc: Egy kerékpáros őrvezető viszontagságai (emlékek)
Köszöntjük Mátyusföld krónikását, a 85 éves Cséplő Ferencet CSÉPLŐ FERENC Egy kerékpáros őrvezető viszontagságai „Bu-bu-bu” zörgött az utca felőli spaletta. Mesterné kiugrott az ágyból. Magára kapta a pongyoláját, belépett a papucsaiba és az ablakhoz ugrott. Kinyitotta az épen maradt belső ablakszámyat. Megnyitotta a spalettát és kiszólt:- Ki az? Mit akarnak? Kinn még csak derengett - télen még hét órakor is hajnal van -, néhány sötét a- lak álldogált az utcán. A megnyitott ablakon tódult be a februári hideg levegő.- Hol van a bejárata ennek a megveszekedett háznak - kérdezte rekedt, borízű hangon az egyik alak, akiben Mesterné a nagyzoló Prokopecet ismerte fel a városházáról. Most még jobban megborzongott, mint előbb, amikor megcsapta a hideg levegő: ez razzia, szaladt át az agyán a rémítő felismerés.- Maga az, Prokopec úr? — kezdte el jó hangosan a beszélgetést az asszony, hogy figyelmeztesse a konyhában reggeliző férjét. - Hát csak forduljanak be a sarkon ebbe a kis utcába, aztán a nagyobb raktárajtó melletti kiskapunál várjanak meg. Megyek kinyitni, mondta jó részletesen, hogy minél tovább húzza az időt. Ezzel becsapta az ablakot és indult keresztül a konyhán, hogy nyissa az ajtót ezeknek a pokolba kívánt látogatóknak. A konyhában a férje már addigra eltüntette a reggelizés nyomait. Magára rántotta a báránybőr bekecsét és ugrásra készen állt az ajtónál. A konyhában tábori ágyon alvó Jani sógor - az asszony öccse — is felébredt a zajokra.- Tünés az odúba; itt a razzia! - zavarta a férjét ki a konyhából az asszony, és lassan, hogy tovább tartson, ment ajtót nyitni. Férje átszaladt a fáskamrába. Szerencsére az utacskáról most is el volt söpörve a hó, mint mindig, hogy nyomot ne hagyjon. A fáskamra padlásáról kötélhágcsó lógott. Ezen begyakorolt mozdulatokkal villámgyorsan felkapaszkodott. Fölhúzta a hágcsót. Becsukta a feljáró fedelét és átcsúszott az erre a célra vágott nyíláson a szomszéd mosókonyha padlására. A nyílást elzárta az álcázó deszkával és bebújt a pokrócokkal, öreg ruhákkal kibélelt, kiszuperált víztartályba. Még el se helyezkedett rendesen, már hallotta ahogy az udvarba lépők szidják a sötét, kacskaringós folyosót:- Hogy pusztult volna el ennek a bódénak a tervezője, mielőtt megépült ez a ház- szitkozódott az egyik „vendég”, amelyik a fejét beverte az egyik kiszögellésbe.- No, most már egyenesben vagyunk - mondta az asszony jó hangosan, megkönnyebbülve, hogy az urát már nem lehetett se látni, se hallani.- Erre van a konyha, a szobák és a műhely belső bejárata. Emerre van a pinceleMARGÓ
