Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szeberényi Zoltán: Ember a tájban - táj az emberben avagy az epikus lírája
KÖNYVRŐL KÖNYVRE kálpatrióta, nemzetéhez rendíthetetlenül ragaszkodó anélkül, hogy kokárdát tűzne minden mondatára. Aligha van olyan számottevő író, akinek nincsenek vissza-visszatérő témái, újból és újból felbukkanó élményei. Duba számára ilyen a bolyongás a bölcsőhelyen, ahol számára a világ kezdődött, a szülő- és felnevelő föld tájain, az egykori történések és tettek színhelyein. Hol konkrétan, plasztikusan, metszően éles képsorokat felidézve, hol csak elmélázva a lélek centrumaiban. Duba szülőfaluja - Hontfüzesgyarmat - a Garam alsó folyása mentén terül el. Ott, ahol a szelíd dombvidék síkságba megy át. Átmeneti, változatos, az írótól káprázatos szépségűnek látott táj. A falu határa észak és kelet felől dombvidék, dél és nyugat felől síkság. Ez a földrajzi változatosság rányomja bélyegét a táj lakóinak életmódjára, megélhetési formáira, világszemléletére, alkalmazkodási képességére. Élete első két évtizedét töltötte Duba szülőfalujában. Itt szerezte meghatározó élményeit. Természetes írói gesztus a részéről, hogy ezek az élmények lépten-nyomon felbukkannak műveiben. Ezek adják mind ez ideig legnagyobb vállalkozása, az ún. életrajzi trilógia (ívnak a csukák, 1977; Örvénylő idő, 1982; Halódó parasztvilág, 2001) valóságanyagának túlnyomó többségét. A magyar- és világirodalomban egyaránt tapasztalható, hogy a jelentős alkotók változó intenzitással és súllyal, erősebb vagy gyengébb érzelmi szálakkal, de jól felismerhetően kötődnek egy-egy vidékhez, tájegységhez, szociális környezethez. Ahhoz a közeghez, ahol müveik valóság- és élményanyagát, élet- és világszemléletük alapjait szerezték. Ennek a kötődésnek, pontosabban ragaszkodásnak sok összetevője van. Leginkább a földrajzi táj, a történések tere és kronológiája, az emberek és viselkedésformák, tárgyak és eszközök, hangulatok bírnak motiváló erővel. Elterjedt szakmai vélemény, hogy a tér általában másodrendű az eszméhez, a konfliktusokhoz, a hősökhöz, a történésidőhöz viszonyítva, de felépítettsége és minősége meghatározó lehet a regényvilág teljessége szempontjából. Jurij Lotman szerint fontos világképszervező szerepköre van: „A tér a művészi alkotásban a világkép különböző összetevőit, az időbeli, a szociális, etikai és más viszonyait modellálja.” A tériesítés tehát a szemléleti módnak megfelelően objektivizál, s ezáltal fontos alkotói mozzanattá lényegül s így nem puszta anyagi adottság a műben. Irodalomtörténeti tapasztalat, hogy az egyes korszakokban nem egyformák a természet keltette élmények, de megjelenítésükben mindig ott van az alkotó személyiségének, adottságainak, foglalkozásának, társadalmi helyzetének nyoma. Duba alkotóműhelyében a tájélmény dominál, a szülőföld flórája és faunája, általában a természet. Regényei többségének ez adja meg a bázisát és hátterét, narratív folyamatainak éltető közegét. Különösen érvényes ez a már említett trilógiára és néhány tematikailag csatlakozó (Aszály, 1989; Vajúdó parasztvilág, 1985 stb.) műre vonatkozóan. A probléma tüzetesebb vizsgálata jelentősen hozzájárulhatna Duba Gyula prózapoétikájának, írói arculatának hitelesebb megrajzolásához. (Madách-Posonium, 2004)
