Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - Bárczi Zsófia: Mécs László költészetesztétikája és a katolikus irodalom (tanulmány)
Mécs László költészetesztétikája és a katolikus irodalom ben a katolikus irodalom központi magjának, hogy a világi szerzők közül ki és miért tekinthető ezen csoportosuláshoz sorolhatónak, abban nem volt megegyezés. A Várdai-tanulmányt követő, annál kidolgozottabb, elméletileg megalapozottabb munkák - mint Sík Sándor, illetve Kállay Miklós és Rónay György (s az ezeket továbbgondoló szerzők: Rónay László és Cs. Varga István) írásai — már eltekintenek a katolikus irodalom nemzeti jellegének és a katolikus szerzők apostoli szerepének a hangsúlyozásától, helyette a szemléletet, a témához való viszonyt emelik ki, miközben- főként Sík és Rónay György - egyre távolabb kerülnek a csoporteszménytől, s a katolikus irodalom kérdését tanulmányaikban egyre határozottabban a katolikus élmény irodalomban való megnyilatkozásának kérdése váltja föl. Maga a tendencia az említett Katolikus írók Pázmány Egyesületének 1932-ben rendezett vitaestjén már markánsan kirajzolódott. Aradi Zsolt - említettük már - kifejezetten tiltakozott a kifejezés korabeli használata ellen, Alszeghy Zsolt ugyancsak leszűkített jelentésűnek, az ájtatossá- gi irodalom szinonimájának érezte a fogalmat.40 Balla Borisz is - bár ő kifejezetten világnézeti állásfoglalást is várt a katolikus művektől - a fogalom használatának módosítását szorgalmazta.41 Göbl-Gáldi László egy évvel Sík Sándor tanulmányának a megjelenése előtt ismét finomítani és differenciálni próbálta a katolikus irodalom - katolikus költészet - fogalmát. A katolikus írónak két típusát mutatta fel. Az egyik „a cselekvő katolikus költő típusa, ki harcba száll világnézetéért, költészetéért, mely neki ugyanazt, legbensőbb meggyőződését jelenti” - s erre hozza fel példaként Mécs Lászlót -, a másik pedig a „meditatív-esztéta” - Babits Mihályban testesül meg.42 Sík Sándor sokat idézett tanulmányának már első bekezdésében leszögezi, hogy „ katolikus irodalomnak csak azt nevezzük, ami katolikus is, meg irodalom is egyszerre’’.43 (Kiemelés az eredeti szövegben.) A tematikai-erkölcsi meggondolásokat esztétikai mércére cserélő kritika ezzel a Sík-tanulmánnyal lett megalapozva, ő fejtette ki először, hogy az ún. katolikus irodalom is kizárólag esztétikai szempontú vizsgálatnak vethető alá, mikor leírta, hogy „A katolikus irodalom mindenekelőtt: irodalom. ”44 Pár sorral alább ő is megkérdőjelezte a pontatlannak ítélt fogalom haszálatának létjogosultságát. Sík már nem csoportban - mint Harsányi - és nem is irányzatban - mint Balla, Brisits, Várdai - gondolkodott, hanem egyfajta orientációt látott az összetartozás ismérvében: ,,(...)katolikus az az irodalom, amely az irodalom eszközeivel katolikus lelkiséget fejez ki. Voltaképpen azt kell keresnem, melyek a katolikus lelkiségnek az írói alkotás szempontjából legfontosabb és legjellemzőbb vonásai?”45 Rónay György egy 1947-ben írt, de a harmincas évek irodalmi paradigmájának jegyében álló polémiájában, mely a Vigilia ankétjába - aminek célja a modern magyar katolikus irodalom történelmi és szellemi szerepének tisztázása volt - bekapcsolódó Kósa János46 és Harsányi Lajos47 írásaival vitázik, Sík gondolatait szövi tovább. Harsányi Lajos és Sík Sándor fellépésétől kezdve - igaz, nem a katolicizmus egyetemes jellege miatt, mint Sík Sándor, hanem társadalmi s ezzel szoros összefüggésben irodalomtörténeti okokból kifolyólag - értelmetlennek látja külön katolikus irodalomról beszélni, mivel az ún. katolikus irodalomnak az ő megjelenésükkel megszűnik pe- riferiális elkülönültsége, szemináriumi létmódja: „(...) külön »katolikus irodalom«
