Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - Válogatás Mécs László költői hagyatékából (Mona Lisa, Darvak a ködben, Téli elégia, Egy fecske halálára, Szobám, Lement a Nap a maga járásán..., Pajkos angyal)
Válogatás Mécs László költői hagyatékából Pajkos angyal Szobám északra néz, de mit se lát, csak a monostorudvar négy falát. A domablak festésén angyal-ábra a visszáját fordítja a világra. Minden szépsége befelé ragyog: kívül sután-torz, mint most én vagyok. Az én szobámba nem küld fényt a Nap. S hol nincs Nap, ott lepkék se rajzanak. Muskátlim folyton enni kér szegény: fény-éhes, bús, bimbótlan, vérszegény. A nefelejcs finom bájt hintene, de vézna. Vak. Nem pattan rügy-szeme. Park volt hazájuk - most egy kis cserép börtönzi, mint a szívem gyökerét. Az én szobámba nem küld fényt a Nap s hol nincs Nap, ott lepkék se rajzanak. Ma mégis megjelent szobám falán egy napsugár. Bámultató talány! Mily semmiség! De méla és komoly orcámra lepke szállt: szelíd mosoly. S a nefelejcsnek felpattant eme perces fény-csóktól nagy kék rügy-szeme. Nyomozni kezdek. Lám csak: a sudár angyal felöl vilióz a napsugár; üvegje lop szombámba fényjelet, mint tükröt tartó utcagyermekek. Az angyal gót-merev, kimért a dómban, de szíve kint kamasz-kottára dobban.
