Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - Bárczi Zsófia: Mécs László költészetesztétikája és a katolikus irodalom (tanulmány)
Bárczi Zsófia így éltem én: sok-sok vers-tükröm árva magyar lelkeknek éjbe hullt falára csempészett az Istenből valamit: ki most rám néz, már semmit sem gyanít! Fény-himnusz voltam - most rémballada. Bekormozott a téboly százada. (A verseket Bárczi Zsófia doktori értekezése melléklete alapján közöljük) BÁRCZI ZSÓFIA Mécs László költészetesztétikája és a katolikus irodalom A katolikus irodalom fogalmának jelentésváltozásai a húszas-harmincas években A „katolikus irodalom” fogalmának tisztázatlanságára az irányzat huszadik század eleji megújulásával, a korábbi mintáktól való elszakadásával összefüggésben derült fény. A katolikus irodalom eddigre elszigetelődik - Rónay György szerint ez már a reformkorban megtörténik' - saját korának irodalmi nyelvétől, s azon az úton halad tovább, melyet Mindszenthy Gedeon és Tárkányi Béla neve fémjelez, tehát a hittételek és magasztos erkölcsi normák megverselésén nem tud túllépni, folyamatosan a saját maga köré vont korlátokba ütközik. Bár Prohászka Ottokár nevétől függetleníthetetlen a század eleji katolikus megújulás, hatása áttételes, eszmeiségével az irodalomban nem közvetlenül volt jelen. Harsányi Lajos, Sík Sándor és Mécs László lírája változtatja meg a katolikus költészet addig érvényben levő paradigmáját.2 Az erkölcsnemesítő, dogmatikai tételeket megverselő és térítő szándékú irodalmat felváltja egy, a kortárs irodalmi áramlatokkal rokon, elsősorban esztétikai értékek iránt orientált költészet. A katolikus irodalom gyakorlatában beállt változások tették szükségessé magának a fogalomnak az újragondolását, s noha a katolikus irodalom mibenlétének meghatározására tett kísérletek már a század tízes éveiben is voltak, az évtized „katolikus irodalom”-felfogására leginkább a napi kritika által alkalmazott mércéből következtethetünk (például Torday Ányos, Kis Menyhért stb. írásai alapján). A kérdés a centrumba a harmincas években kerül, részint a Nyugatban Illyés által kezdeményezett vita, részint pedig a Katolikus írók Pázmány Egyesületében 1932-ben megrendezett vitaest kapcsán, s kb. 1935-tel jelölhető a lecsengése, Sík Sándor Vigilia-beli tanulmányának megjelenési évével. A későbbi - például az 1947-es Vigilia-ankét keretén belül elhangzó - eszmefuttatások Sík Sándor érvrendszerét gondolják és finomítják tovább, s lényegében napjaink katolikus irodalomfelfogása is (melyet legrészletesebben Rónay László és Cs. Varga István munkái fejtenek ki) az egyetemesség és forma tételein ala
