Irodalmi Szemle, 2005

2005/11 - Válogatás Mécs László költői hagyatékából (Mona Lisa, Darvak a ködben, Téli elégia, Egy fecske halálára, Szobám, Lement a Nap a maga járásán..., Pajkos angyal)

Válogatás Mécs László költői hagyatékából

Egy mérges pulyka gáncsokat keres: „Nyakán a kis folt nem elég veres!”

A patyolatba öltözött liba gágog: „Fehér tollában van hiba!”

A hízott réce sápítoz: „Be bús

kis gnóm: végig-számy, nincs benne hús!”

A páva szól: „Pompám picinyke tolla több mint száz ily hírhedt ördögmotolla!”

A disznó szól: „Mit zúgtok, ostobák?

Kár rá a szó!” S befalja. Nincs tovább.

(Bakonybél, 1949. október)

Szobám

A Cella című ciklusból

Udvarra néz. Szűk. Fél-tető, fél sárgafal, tenyérnyi ég-darab: csak ennyi az, mit lát a cella-rab, de semmi más, mi gyönyörködtető;

és semmi, mit nem emberkéz teremtett. Nap, Hold nem látszik. Néha pár hideg csillag tündöklik s néha ellibeg egy lepke fent, ha ablaknál merengek.- Megfordulok. Egy kép az asztalon: anyámé. A kereszten fájdalom.

Pár könyv. Vasvázú vénlegényes ágy.

Sarokban áll a mindig útrakész vándorbot. A magány falán a vágy varázsablakja végtelenbe néz.

(Budapest, 1950. április 6.)

Lement a Nap a maga járásán...

Be szép a Nap, a fény pazarlója: hősként indul, maga-útját rója, fénycsókot hagy rögben, rügyben, hársfán,- aztán lemegy a maga járásán.

Be gyönyörű minden dolgok útja: csillag, lepke maga-útját futja, csókja csillan sors-jelölte társán,- majd eltűnik a maga járásán.

Csak az ember, az átok-vert ember megyen szemben az isteni renddel, hős lehetne a maga járásán- s sántikál a sátán útja másán.

Meg az Isten szép álmáról szemzett, nemesített lombú magyar nemzet, mely hős volna a maga járásán,- korcsosúl más fajták útja másán.

Szívem pedig, az én szegény szívem, menne mese-menetrendhez híven, csoda-nézőn a maga járásán,- s jár bujdosók balog-útja másán.

(Budapest, 1950. december 6.)