Irodalmi Szemle, 2005
2005/11 - Válogatás Mécs László költői hagyatékából (Mona Lisa, Darvak a ködben, Téli elégia, Egy fecske halálára, Szobám, Lement a Nap a maga járásán..., Pajkos angyal)
Válogatás Mécs László költői hagyatékából Fent téboly-tánccal egy tört szárnyú angyal forog, kering. Egy varjú száll rá. Kémlel, vár egy ágon s mert nem lel rajta koncot ő se: lám otthagyja. Hogyha ily fát látsz, barátom, gondolj reám! (Bakonybél, 1948. február 25.) Egy fecske halálára A két cirkusz: a Tavasz és a Nyár felszedte sátorfáját s messze jár. Egy fecskét, egy kis játszi hírnököt, itt felejtettek a ködök mögött. A lelkek jégvirágos ablakát ő csicseregte, mint élő plakát, telistele tüzes betűivel, hogy jön a Tavasz s csodákat művel. Nem nagy dolog, de a világ fúle- szíve szegényebb volna nélküle. Ikarusz volt, a fény szerelmese, de visszájára fordult a Mese: a magyar fecske úgy halt meg szegény, hogy megfagyott, mert elfogyott a fény. Most fekszik a baromfi-udvaron, körötte trágya, száraz dudva, lom. A kakas lelt rá egy kis kotorékon s népét csődítve kárál-kukorékol. „Eddig magasba néztünk a dicsőre, most itt van köztünk. Lám, mily korcs a csőre!” A kinyújtott nyakkal, utálkozva, vad rikoltozással jő a pulyka-had.
