Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: írni / beszélni - tudni kell!
KÖNYVRŐL KÖNYVRE L. ERDÉLYI MARGIT írni / Beszélni - tudni kell! (Kommunikáció felsőfokon, Szabó Katalin kötetéről) „ Oratio cultus animi est. ” (A beszéd a lélek kultúrája). Seneca A kommunikációs tudnivalókról szóló szakirodalom bőséggel nyújtja a vonatkozó ismereteket. Posztmodem korunkban megnőtt az igény arra nézve, hogy ne csak szaporodjon az információ, hanem épphogy terjedelmessége folytán és ellenére is érthető, elfogadható és alkalmazható legyen. Az ember belső és külső világa egyre bonyolultabb alakzatokban érvényesül, s ennek függvényében a dolgok, a jelenségek megfogalmazása a komplexség és kompaktság jegyében szándékozik megszületni. A nyelv(ek) által megteremtődött kapcsolata az emberi világnak egyre inkább megerősödik, következésképp a szavak hegemóniája/hatalma is egyre nagyobb. Kultivált megnyilatkozásra törekednünk tehát kötelességünkké vált, már csak a lépéstartás kedvéért is, és azért is, hogy az Ember e radikálisan változó világban identifikálja önmagát: gondolatait, érzéseit, álmait, valamint azt az emberi közösséget, amely vélhetően szövetségese a kaotikus bőség feloldásában. A kommunikációtan egyre több részterületet fedez fel magának, hogy saját szándékait mindinkább intenzívebben érvényesíthesse. A nyelv, a beszéd, az írás valójában kifogyhatatlan bázisa a tanulásnak, egyéniségünk jobbításának, szakmai erényeink kovácsolásának. A végtelenül sorjázó lehetőségek néhány fontos területére kalauzolja az olvasót Szabó Katalin könyve, a Kommunikáció felsőfokon című, melyet - néhány éve - a Kossuth Kiadó jelentetett meg. Bár e tankönyv az egyetemi oktatókat és hallgatókat szólítja meg elsősorban, mégis javallható másoknak is, mégpedig mindazoknak, akik beszédmodorukon, stílusukon, szakmai vagy oldottabb megnyilatkozásaikon javítani akarnak. A kiadvány nagy erénye, hogy a kiterjedt tárgyi ismeretanyagot oldottabb stílusban, világos, frappáns megfogalmazásban nyújtja át az olvasónak. A szerző humánuma, iróniája és humora lépten-nyo- mon átszüremlik a legszigorúbban vett kritériumok felsorakoztatásakor is. A Hogyan írjunk, hogy megértsenek? című fejezetben az adekvát stílus követelményeiről szól Szabó Katalin. Noha ez az alapvetés sokak számára ismert, mégis fontos, mert hangsúlyt kap a sugallt figyelmeztetés, miszerint szűrjük ki az aktuális szóhasználatunk buktatóit, és gyakoroljunk önkritikát elhanyagolt szókincsbővítésünk miatt; a sok idegenszó, a szleng, a képzavarok, a közhelyek fölösleges használata miatt. Az első alfejezet stilisztikai vonatkozású ismeretanyaga nem bőséges ugyan, de annál határozottabban súlypontozott az elszalasztott racionális lehetőségek, az óhatatlanul elvégzendők és helyreigazítandók tekintetében. A második alfejezet a Hogyan írjunk tudományos szakdolgozatot? - meggyőződésem szerint - sokak által igényelt rész. Különösen egyetemi berkekben é- rezzük gyakorta annak súlyát, mennyire nyomasztóak a konzultánsok és opponensek találkozásai a heterogén megoldású tudományos dolgozatok sokaságával,
