Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Az interaktív líra
KÖNYVRŐL KÖNYVRE válik összetettebb jelentéstartalmak közvetítőjévé, amikor az irónia kettős kódjának teszi ki azt, s ráadásul nem egyetlen kanonikus szöveg vesz részt a jelentésfelszabadító játékban. Csak példaszerűen kiragadva a Külvárosi kéj vagy az O, én hatalmas asszonyom című szövegek sorolhatók ide. A parodisztikus és egyúttal ironikus újraírások terében itt kánon és obszcenitás találkozásával a szubverzió összetettebb és tágabb jelentésmódozatait tárja fel: „Éhes szája szélén forró patakban csörgött örök anyagom, vagy (méhe bölcsődéjét kerülni kellett) boldogan haladt a végbél homályos alagútján.” (Külvárosi kéj, I. 90.) Orbán János Dénes szövegeinek obszcén parodisztikus intertextualitása akkor szabadítja fel a jelentéstartományok zárt struktúráit, ha nem a kánon irodalmon kívüli követelményrendszere, hanem a nyelv belső törései mentén építi fel a szöveg dekanonizáló lépéseit. A jelen és a múlt szövegeinek értelemkonstrukciói ezekben az esetekben nem megértésként, dialógusként, hanem éppen a radikális nemértés, a jelen szövegeinek kiszolgáltatott múlt szubverziójaként lepleződnek le. A szöveg szabadságának mámora ezekben az esetekben juthat el a múlt kánonjai által kijelölt és lezárt tilalmi zónákhoz. b) A kanonikus intertextuális nyelv mellett Orbán szövegeiben játszótársként lép fel a kánon alatti intertextuális nyelv is. Mind a kanonikus intertextualitás parodisztikus felfogásában, mind a nonkanonikus intertextualitás szubverzív kiterjesztésében Orbán tulajdonképpen a Parti Nagy Lajos-féle lírafelfogás követőjének és újraírójának látszik. Az OJD-féle lírafelfogás ettől a modelltől főleg abban tér el, hogy az erotika, a pornográfia és az obszcenitás, illetve az alanyi költészet által bejáratott nyelvek mentén is továbbgondolta a kánon alatti szövegek beemelését. Míg az első esetben progresszívnek gondolom az elmozdulást (gondoljunk csak a szexus Parti Nagy-féle felfogására), addig az alanyi költészet nyelvének beemelésével Orbán tulajdonképpen visszatért egy jól bejáratott, de már kissé kopott nyelvhez, amelyben lírai én önmagára irányított hangsúlyos figyelme a gördülékeny rímelés felől jelenik meg. Rejtő Jenő felfedezése tulajdonképpen már Parti Nagy Lajosnál megtörtént (lásd a Csuklógyakorlat című kötetet), és a lírai folyamat részeként lépett fel. Orbán János verseiben azonban egy egész ideológia épült rá a rejtői életműre, s vált bizonyos szövegeinek meghatározó viszonyítási pontjává a rejtői abszurd éppúgy, mint a rejtői populáris regiszter. A dekanonikus intertextualitás ideologikumként o- lyan sajátos nyelvi teret nyújt az Orbán János Dénes-szövegeknek, amelyek az é- letmű (főleg annak kezdeti szakaszában) egyediségének egyik letéteményesévé váltak. 2. obszcén nyelv - Orbán János Dénes lírai opuszai egyenrangú játszótárssá avatják az obszcenitás nyelvét. Nem pusztán a pornográf és az erotikus tartalmak
