Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Tőzsér Árpád: Drága nagyhatalmam!; Dobry Judit: Téli séta kettesben; Papp Melinda: Drága nagyhatalmam!; Mezei Anita: Kiütés; Vasily Tímea: Lidérci sík; Csernák Annamária: Szonett; Csölle Zsuzsa: Versek cím nélkül, ígéret
Drága nagyhatalmam! Pásztázod a térképet, s keresed az ideálist, a nemesércekkel megáldott terepet, amiből hasznot nyerhetsz, miután birtoklód, mi büszkeséggel tölti el már úgyis büszke éned. Egyedi, páratlan drágakő, csak hozzád tartozó! Uralkodhatsz fölötte, irigyelve minden nemzet által. De a harc roncsoló. Tiéd a préda, nem törődsz gyarmatod állapotával. Gondolván, van még elég felfedezetlen föld a térképen. A nagyhatalom sosem tudja, mit vállal. MEZEI ANITA Kiütés Gottfried Benn motívumokra A műtőasztalon kiterítve, nehéz, tompító fájdalmak között érzem, hiányzanak bőröm puhácska süppedései. És az a sok belső, édes, átadó felület! Itt vérvesztés van és testvesztés, elveszett térdkalácsok, foszló anyalepények, borzas szívek, se-szájak, se-bordák. Itt nincs görög szobor, csak koponya, csontok, szilánkmozaik, nyálkás massza. Túrnék agytekervényeim hullámaiba. Utórezgések, feleslegesen nyilalló áramütések, már mind csak közösségünk védjegyei. A műtő vakító fényében bevégeztetett. VASZILY TÍMEA Lidérci sík A fű alatt, a rét alatt hegyes kis í-k sikítanak. Hozzá, ha gyönge talpad ér, kibuggyan s perdül rőt Ö-ként a márga vér, s szétgurul a nedves füvön. Lidérci sík.
