Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Tőzsér Árpád: Drága nagyhatalmam!; Dobry Judit: Téli séta kettesben; Papp Melinda: Drága nagyhatalmam!; Mezei Anita: Kiütés; Vasily Tímea: Lidérci sík; Csernák Annamária: Szonett; Csölle Zsuzsa: Versek cím nélkül, ígéret
Drága nagyhatalmam! * A dog-ma ugyanaz, min tegnap. Ezeréves törvény-örvény. * Magamba roskadok. (Hova máshová?) Hitemet keresem kétségek és háromságok között. Benne tó, mélyzöld, hűvös Á - kitárt torok, magába nyel sok tetszhalott árva leányt. Száz karral fon át, ringat, a fenékre ránt, a görcsbe rándult testek Ó-ján sás-hurok. Kék E-t álmodnak tisztult egek, sápadt arcokra naptenyér simul. Sötétben lopakszik a rettenet. A szembogárban félelem feszül, szürke U búvik meg a bőr alatt, s vízre hajlik száz sejtelmes alak. CSÖLLE ZSUZSA Versek cím nélkül Az én értelmező szótáram sok-soklapos. így történhetett meg, hogy a „gyanakszik” és „gyűlöl” nás-más lapokra került. Persze, van, akinek csupán egy lap az imakönyve, így tudnak ők egyszerre gyűlölni és szeretni. * Magamra maradtam. Magam vagyok magamnak, de velem nem sokra megyek. ígéret Sírok, mint mindig, csak most jobban. Bajban vagyok, mint mindig, csak most jobban. Féltelek, mint mindig, csak most jobban. Szeretlek, mint mindig, csak most jobban, ígérem: meghalok, csak most jobban.
