Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - Aich Péter: A hágó (elbeszélés)
A hágó — és itt megakadt, fölrémlett benne a folyócska, a föveny, a víz tükrében a korona, ha egyszer teszem azt, amit nem lehet, amit nem szabad, állítólag, s átlépem a tiltott határokat, lelkünk szögesdrótját, bár nem látom az út végét, s az utat sem, csak a hegyeket, sugarak tündököltek rajta, miért akartuk így, régen volt, jaj, talán mégis kellett volna, ajkáról leolvastam. Visszafordult, a távolba meredt, vajon merre szállt az illanó, elárvult gondolat. Ismerte valaki, kérdezte újra az orvos, valami WW, a pecsétgyűrűjére ezt vésték. Alvó csavargó, ceruzarajz, 1904
/
