Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - MARGÓ - Gyüre Lajos: Tragédia (életkép)
MARGÓ szidalmait a sodomai népről, akik a világi örömök kedvéért lemondtak az örök élet gyönyörűségéről. Meg kell hagyni, nagyon szép prédikáció volt. De hát ilyen a nép. A fennálló ének is úgy gurgulázott ki belőlük, mintha az volna a soros ének, hogy ^Lakodalom van a mi falunkban”. Minden csoda három napig tart, a közmondás szerint, ez sem volt hosszabb. Csak hát! A szövetkezet még mindig nem akart megsikeresedni, pedig már ötvenhármat írtak a kalendáriumok, abból is eltel néhány hónap. Május volt, az árpát már rég el kellett volna vetni, a tengeri vetésének meg a krompé ültetésének is itt az ideje, de a földek még mindig az ekére várnak. Úgy egy héttel a lakodalom után Borosék portáján csendőrök jelentek meg. Faggatni kezdték a fiatal Józsit, igaz-e, hogy a lakodalomban, mikor a pecsenyét szolgálta fel a nagyvőfély, Jóska azt kiáltotta: - Megdöglött a disznó! Hogy fekete vágás volt? Ugyan már! Tudjuk mi azt, hogy kire értette! Hülyének néz maga minket? Azt akarja nekünk bebeszélni, hogy nem tudja ki halt meg alig egy hónapja! Hogy Sztálin elvtárs magának disznó? Hogy a lakodalomra feketén vágták, mert hogy nem lehet húst kapni? De beszéltek a lakodalomban mást is a görög katolikus pappal, aki azt mondta mulatás közben Józsinak, hogy ne írják alá a belépést. O se enged, s nem adja be a derekát, s nem lesz soha görög keleti pap. Erre nekik hites tanúik is vannak, hiába is tagadná. Különben is, a görög katolikus egyház már meg is szűnt. Egy-két pap ugyan még hepciáskodik, de majd a börtön azokat is megpuhítja. Hiába mondta Józsi, hogy ő református, semmi köze nincs a görögkatolikusokhoz, csak a futballcsapatban együtt játszanak, hát úgy gondolta, hogy ahol ott van a református meg a katolikus pap, ott a helye a görögnek is. Úgy vitték el mindkettőjüket megbilincselve Kassára a börtönbe. A Poledniáktól elkobzott gyár igazgatósága úgy döntött, hogy a Miskolcra meg Diósgyőrbe áttelepített magyar mesteremberek helyére a hiányzó munkaerő pótlására a helyi börtönből kér alkalmi munkára embereket. A vaslemezek vagonból való kirakását elvégezhetik. Nem kell hozzá nagy tudomány. Fog az menni! A híddaru kezelését úgysem bízhatják rájuk, a többi munkához pedig elég egy nap, s beletanulnak. Csak a híddaruról lelógó két lánc végén fityegő papucsokat kell a vaslemezekre erősíteni. Ennyi az egész. A többi a darus dolga. így kerültek a város fogdájából a rabok megfelelő felügyelettel a gyár hátsó udvarába, a szabadban lévő anyagraktárba. A társaság elég sokféle volt. Ügyvédek, papok, tanárok, nagygazdák, szatócsok - szóval mind olyan ember, aki alapjában véve nem ártott a légynek se. Tudták ezt az őrök is, sőt azt is, hogy ezek közül senki sem próbálkozik meg a szökéssel, s ezért a felügyelet is elég laza volt. Parasztasszonyok jöttek nagy ajdával, hozták a pótlást a börtönkoszthoz, a tanár felesége is sírva panaszkodott, hagyjon fel végre a filozófiai előadásaival, mert ha nem, akkor őket kitelepítik a lakásból, az állandó zaklatás miatt meg éjszakánként nem tud aludni, a gyerek sem tanul az iskolában, a többiek csúfolják. Csak a görög paphoz nem jött senki. Tudta, hogy a családját elhurcolták a kisuppolt németek helyére, a Szudéta-
