Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - MARGÓ - Gyüre Lajos: Tragédia (életkép)
MARGÓ zett, a falu lányai nem szívesen álltak vele szóba. Sőt azt is mondhatnánk, hogy egyenesen kerülték. Hogy miért, mi okból, azt csak a jóisten tudná megmondani. Egyszerűen nem szívelték. Hisz a többi legény sem volt valami keresztes lovag, úgy káromkodott mindegyik, hogy a Bauernebl sörgyár stráfkocsisa is megirigyelhette volna. De volt valami a viselkedésében, ami szinte taszította a lányokat attól a gondolattól, hogy ezzel az emberrel egy ágyba feküdjenek. A táncmulatság! Az más, a felkérés elől nem lehetett kitérni. Bárhogy is, szívesen, nem szívesen, el kellett menni vele táncolni. Faluhelyen a lány nem utasíthatja vissza a fiú felkérését a táncra. Egy bálon így nézte ki magának a falu legszebb teremtését, a rátarti Varga Estván vidám, csicsergő hangú lányát, Piroskát. Látszatra ez így rendben is lett volna. Csakhogy X. Y. fiatal fegyőr szándékáról a legilletékesebb, Piroska semmit sem tudott, vagy talán nem akart tudni. Ezt látszik igazolni az olyan kis semmiség, ami a minap is történt. Piroska éppen a vegyesboltba igyekezett, s már messziről észrevette, hogy X. X., a fiatal fegyőr jön vele szemben. Hirtelen átment az utca másik oldalára, mintha most jutott volna eszébe, virágmagot akart kérni az átellen- ben lakó testi-lelki barátnéjától, Vass Boriskától, s erre éppen most adódott jó alkalom. Csak a lelkek tudója felelhetne rá: mi játszódik le ilyenkor egy eladó sorba ért leányzó legbensőbb világában. Úgy tűnik fel, hogy a fiatal fegyőr az ilyen apró jelekből nem vett észre semmit. Sóvárogva nézte, milyen vidáman, önfeledten megy táncba Józsival, a Borosék kisebbik fiával, akiktől most konfiskálták el a földjüket, mert nem teljesítették a beadási kötelezettségüket. Háború után volt, a jó gazdák nagy részét áttelepítették magyarba, a helyükre jövő tirpákok meg nem értettek a földhöz, hát így termés alig volt. A földek ott álltak megműveletlenül. Csak a laboda nőtt benne meg a pipacs. Negyvenkilencben aztán jöttek a járásról, hogy alakítsanak szövetkezetet. Aki nem lép be, annak előírták, hogy mi mindent kell beadnia az államnak. Nem mintha olyan nagy dolog lett volna az az ezer tojás évente, amit rámértek, s azért konfiskálták el a földjét. Inkább az, hogy nem akart az istennek se belépni a szövetkezetbe. Addig pedig mozdulni sem lehetett a közössel, mert mindenki azt várta: ugyan mi fog történni az öreg Vargával? Ugyan mivel fogják falhoz szorítani? Három hétig tartották Kassán a börtönben. Ott is csak eléje tolták a belépési nyilatkozatot, de nem állt kötélnek. Csak azt hajtogatta, hogy ő itt nem ír alá semmit. No jó, de otthon aláírja? Azt majd otthon mondom meg. Hazaengedték, újra bevitték. Szóval így folyt a huzavona heteken át, mígnem híre ment, hogy esküvő lesz a faluban. Borosék kisebbik fia, a Jóska feleségül veszi Varga Piroskát. Nagy lakodalom volt, az udvaron sátrat építettek, tányérokat, evőeszközöket hordtak össze a szomszédoktól, Kapósról elhozták a Galambosék zenekarát. Ott forgatták az ifjú menyecskét a nagyponyvával letakart sátor alatt, a homokkal leszórt udvaron kivilágos reggelig. Másnap vasárnap lévén, az vetett véget az eszem- iszomnak, hogy a templomban harmadszor is megkondult a harang, s a násznép úgy, ahogy volt, cigányostul, nagybőgővel elindult meghallgatni az öreg tiszteletes
