Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - MARGÓ - Németh István: Csillag esik, föld reng
MARGÓ Csillag esik, föld reng Különös, számomra rendkívül fontos könyvet kaptam a minap. Csillag esik, föld reng a címe, alcíme pedig Atilla-színművek. A kötetet Pap Gábor művészet- történész, művelődéstörténész állította össze és Debrecenben a Főnix Könyvek 36. köteteként látta meg a napvilágot. A könyv nem akármilyen hagyomány folytatása. Bizonyítékul elég, ha megemlítem, hogy az előző, hasonló tartalmú könyvet Nemeskürty István állította össte. A cím, de még az alcím sem fedi teljesen a tartalmát. Az érdekes és különös tartalmú színművek mellett két ugyancsak érdekes és különös tartalmú tanulmányt tartalmaz. Az első Pap Gábor tollából való és Atilla ébresztése 2001-2002 címet viseli és Atilla életének három utolsó évfordulója: 451-452, 453-ra utalva egy különös ezerötszáz éves hagyományra hívja fel a figyelmünket. Valójában azt bizonyítja, hogy a hun és benne Atilla király, az Isten ostora, pörölye, a magyar nép történetének élő hagyományának a része, s mint ilyet nagyon is meg kellene becsülnünk, mert olyan eszmei üzenettel bír, amely nemcsak a mi, de bármely nemzet becsületére válna. A másik tanulmány, bár először 1939-ben jelent meg, legalább ennyire időszerű és eleven kérdést tárgyal. Sőt, a távlata miatt még jobban alátámasztja Pap Gábor tanulmányának az időszerűségét. A tanulmányt Nagy Béla írta (az Új magyar lexikonban ne keressék a nevét) és az Atilla a magyar irodalomban címet viseli és híven szolgálja a kötetben található színműveket (Szász Károly, Gárdonyi Géza, Háy Gyula stb. írta őket) és mutatja, hogy a nemzet nemcsak ma, hanem a történelme folyamán mindig is nagy érdeklődéssel és figyelemmel fordult történelme eme régmúlt időkbe vesző szálai felé. Az én érdeklődésem természetesen sajátságos, és hogy úgy mondjam, nem véletlenszerű. Rég foglalkozom ugyanis Csontváry Kosztka Tivadar életének a kutatásával és művészetének a kérdéseivel, és mint ilyen, nemcsak izgat és gyönyörködtet a festőművész egyik legtöbb kérdést felvető grafikája, nagyméretű szénrajza, vázlata, a Magyarok bejövetele, de feladatként is kötelez a mű körüli kérdések tisztázása. A mű, amelyről az hírlik, hogy elveszett, lappang stb., s amely a Magyar Nemzeti Galériában, a Galéria pincéjében leledzett utoljára, s innen veszett el, eredetileg talán egy leendő, gyönyörű színes, nagyméretű reprezentáns olajfestmény tervezett vázlataként, előtanulmányaként készült. A mű különös figurákkal van benépesítve, és a festőművész alakja a feje fölé, kardot, Atilla kardját hozó, szállító legendabeli madár uralja. A vázlat szigorú kompozíciója és tökéletes, szakmailag
