Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - MARGÓ - Németh István: Csillag esik, föld reng
MARGÓ tökéletes rajza ellenére (különösen a csőrében kardot tartó madár rajza olyan tökéletes, hogy ennél már nem is lehetne tökéletesebb a legkülönbözőbb tréfák, ráfo- gások, rosszindulatú híresztelések céltáblája. Olyannyira, hogy végül még a Csontváry apoteózisa címet is „kiérdemelte” az utókortól, mondván, hogy az őrült, bolond, bolondériás mester magát egyenest a nagy hadvezérnek képzelte el, s akárcsak a Zarándoklás a cédrusokhoz című csodálatos művében, itt is önmagát ünnepelte. Ezért aztán talán érthetik, hogy miért is örültem az ajándék könyvnek. Ha u- gyanis a végére akarok járni a fenti események mögött rejtőzködő kérdéseknek, nyilván jó, ha ismerem az egész kérdéskört. Vagyis a könyv „bár eddig is sok mindent ismertem és tanulmányoztam erről - imigyen szinte isteni adomány a számomra. Hogy mást ne mondjak, hogyan és miképpen jutott, juthatott el Csontváry az őstörténet eme csodálatos forrásához? Ráadásul Csontváry, tehát Csontváry Kosztka Tivadar nem is magyar, hanem cseh származású. Igaz ugyan, hogy mint az egyik feljegyzésében írja, talán Árpád kora óta összeköttetésben él a család a magyar nemzettel, de akkor is. Sőt, a családi hagyomány élő eleven hagyományként őrizte a fenti származását. A szülői házban, Kisszebenben legalábbis, mint ahogy ugyancsak írja az é- letrajzában, az asztalon állandóan ott volt nyitva a nagy képes biblia. A kis tót biblia igazságait - ahogy ugyancsak írja - nem szerette, és ennek ellenére a neveltetése, gyermekkori „forrásanyaga” mindenképpen nem magyar, hanem szlovák, vagy talán még inkább cseh. Egyáltalán milyen volt, korra, nyelvre való tekintetben az a bizonyos nagy képes biblia? Cseh vagy netán egyenest huszita, régi huszita biblia? Az 1600-as évek végén odaítélt és adományozott nemesi cím alkalmából a család a postupice előnevet kapta Lipót császártól. Milyen hagyományból értesültek a család eredetéről, netán ama képes nagy biblia lapjain őrizték, őrző- dött-e meg a család eredetéről szóló értesülés, vagy ennek nem volt és lett volna semmi alapja? A család ugyanis, mint ahogy erről az Ottűv slovník náučný tájékoztat, már valamikor a tizenötödik században elvesztette - elidegenítette - a pos- tupicei vagyonát. És mégis? Lehetséges. Az apja ugyanis soha nem rendelt magának még egy magyarul írott szakmai tájékoztatót vagy könyvet sem. Ugyanakkor, mint a birtokomban lévő dokumentumok, adatok igazolják, szoros kapcsolatot tartott fönn nemcsak a Štúr-mozgalom kisszebeni származású tagjaival, de a keletszlovákiai és kárpát-ukrajnai cseh képviselőinek, a huszita, talán Giskra-harcosok késői utódaival is... A fia viszont furcsamód a napút festője akart lenni és lett is. Az elmélet viszont a régi magyar, egész a hun, sőt Atilla király történelmi alakjához, sőt talán még régebbi, a szkíta és egyéb néptörténeti forrásokig nyúlik visz- sza. Akkor viszont hogy juthatott el épp a cseh származású, cseh hagyományokat ápoló család tagja a legősibb magyar hagyományhoz? Nos, talán erre is kínálkozik némi magyarázat. Egyetemi és korábbi, prágai középiskolai tanulmányaim során nem sokat halottam és jegyezhettem meg magamnak nemcsak Csontváryról, de a magyar őstör
