Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - Szalay Zoltán: Egy tisztességes polgár a csatornában (novella)
Egy tisztességes polgár a csatornában így, s a szállítás ezen módja kényelmetlenebbnek bizonyult a lovaglásnál is. A gyötrelmes utazás addig tartott, míg be nem vonultak egy komor, üres, sötét, halálos levegőjű helyiségbe.- Szóval - fordult Mihályfihoz Alex, a legfőbb titkosszolga -, ez itt a siralomház. S mivel helyszűkén vagyunk, itt szokott összeülni a rögtönítélő bíróság is, melyet több tekintélyes jogász képvisel, de őket most nem tudtuk idehívni, ezért a szerepüket kénytelen vagyok magamra vállalni. Gondolom, megérti, hogy ez csak afféle formaság...- Várjunk csak... - kapott észbe Mihályfi Fülöp, aki korábbi életében még soha nem került összeütközésbe a törvénnyel. - Mégiscsak lesz valamilyen tárgyalás, ha már egyszer vádolnak valamivel, nem? Jogom van védeni magam, úgy gondolom.- A dolgok ennél sokkal egyszerűbbek - jelentette ki Alex. - Én tudom, hogy maga bűntényt követett el, mert átlépte a határunkat, s maga is tudja, mert közöltem magával. Nincs értelme tovább húzni-vonni a kérdést.- Dehogy nincs értelme! - tiltakozott a vádlott. - Több dolgot is felhozhatok a mentségemre! Először is, fogalmam sem volt, hogy idelent valami független birodalom van. Másodszor, a határ semmilyen módon nem volt kijelölve, senki nem hívta fel a figyelmemet, hogy azon a területen nem haladhatok át. Harmadszor...- Sajnálom, uram, ha nem ismeri a törvényeket, az nem menti fel a felelősség alól.- Ez rendben is van, de én... Törvényes tárgyalást követelek!- Éppen most folyik. Csakhogy nem találtam túl meggyőzőnek az érveit, u- ram. Tehát ezennel ítéletet hirdetek. Illetéktelen határátlépés és államunk területén való törvénytelen tartózkodás vádjában a bíróság önt bűnösnek találta. A büntetés halál. Azonnal végrehajtandó.- Maga most viccel - mondta Mihályfi Fülöp, aki határozottan ellenezte a halálbüntetést, kiváltképp a saját esetében.- Nem kellett volna ilyen hanyagul viszonyulnia a törvényeinkhez - válaszolta Alex, majd intett embereinek, akik átvonszolták Mihályfit egy másik terembe. A halálraítélt hiába tiltakozott, kapálódzott, odahúzták egy alacsony fatön- köz, s fejét a tönkre helyezték. Nem is akarta elhinni, hogy ezek itt most komolyan le akarják fejezni őt. Mikor azonban a hóhér is megjelent, úgy, ahogy kell - csuklyában, fekete gúnyában, bárddal a kezében, kezdte elhinni a dolgot.- Van valami utolsó kívánsága? - kérdezte a hóhér.- Nem végezhet ki! - visította Mihályfi.- Ezt nagyon gyakran kérik a halálraítéltek, de törvény szabja meg, mely kívánságokat hajthatjuk végre, s ez éppen nem tartozik közéjük. Úgyhogy bocs. Ha nem zavarja, leveszem ezt a nyavalyás csuklyát, mert így nem látok szart se.
