Irodalmi Szemle, 2004

2004/8 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom... (2) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

tóegyesület vezetősége ismét napirendre tűzte a „küldöttségjárást”. A Kovács Alajos, Vásárhelyi Károly és Seidl Sándor összetételű hármas delegáció először Jozef Kállay szlovákiai teljhatalmú minisztert kereste fel 1926. november 15-én, majd másnap, november 16-án Jan Cemy belügyminiszternél tisztelegtek, november 17- én pedig Milán Hodza iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter fogadta őket. E kihallgatásokon a Tanítóegyesület küldöttsége mindhárom miniszternek átnyújtott egy három pontból álló terjedelmes memorandumot, amelynek első pontja a magyar tanítóság állampolgársági problémáival, a második a szolgálatban lévő és a nyugdíjas tanítók fizetési és nyugdíjügyi sérelmeivel, a harmadik pedig a főiskolát végzett polgári iskolai tanerők fizetésbeli alulértékeltségével foglalkozott. A miniszterek természetesen most is csupa pozitív ígérettel látták el a Tanítóegyesület küldöttségét, amelyhez különösen Milán Hodza hivatalban lévő iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter intézett szép és kedves szavakat. Kovács Alajos és társai így aztán azzal a bizodalommal térhettek meg Prágából, hogy az „elhangzott ígéretek rövid időn belül teljesedésbe mennek, s a szlovenszkói tanítóság sorsának jobbra fordulását egy hatalmas lépéssel előmozdítják”.28

* * *

A Tanítóegyesület II. egyetemes nagygyűlésére 1928. október 24-én került sor Léván. Itt a résztvevők többek között komoly határozatot fogadtak el a tanító- képzés reformja ügyében. Ekkoriban a tanügyi kormányzat is aránylag nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek. A nagygyűlés résztvevői által elfogadott elv azt mondta ki, hogy a tanítóképzés a jövőben négy évfolyamos tanítóképző akadémián, valamint az erre épülő 2 éves főiskolai szemináriumon történjék.29

A szóban forgó nagygyűlésen a központi tisztikar megválasztása is megtörtént. Bekövetkeztek ugyan bizonyos változások a különböző posztokon, a két legfőbb tisztségviselő személye azonban változatlan maradt; elnök: Kovács Alajos, főtitkár: Vásárhelyi Károly.30

Az 1928. esztendőben a Csehszlovák Köztársaság már megalakulása tizedik évfordulóját ünnepelte. Ebben a jubileumi esztendőben a felvidéki magyar tanítóságnak azonban még mindig a rendezetlen állampolgársági ügyek keserítették a mindennapi életét. A Tanítóegyesület vezetősége ezért 1928. december 20-án ú- jabb memorandumot terjesztett a belügyminiszter elé, amelyben az ily módon diszkriminált tanítók állampolgársági ügyének sürgős rendezését kérelmezte.

„A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület kebelén tömörült tanítók közül többen állampolgárságuk elismerése, illetve adományozása iránt kérvényt nyújtottak be a Miniszter Úrhoz” - szögezte le tényszerűen a Jan Cemy belügyminiszterhez 1928. december 20-án benyújtott memorandum. „E kérvényezők legnagyobb része vagy itt született a Csehszlovák Köztársaság területén és születése óta itt is tartózkodik, vagy ha nem itt született, de hosszú évtizedek óta köztársaságunk területén lakik, és sem erkölcsi, sem politikai szempontból kifogás alá nem esik.

Valamennyien a köztársaság megalapítása óta annak népoktatásügyét a lég-