Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Juhász Katalin: Bozó „Laké” Norbert: Tudatom vendégei
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Bozó „Laké” Norbert: Tudatom vendégei Egy fiatal költő tudatának vendége voltam. Nem tudom, mit jelenthet a Laké szó Bozó „Laké” Norbert nevében, amikor én megismertem, még csak Bozó Norbert volt, és tudtommal nem írt verseket. Sok minden változhatott benne azóta, talán egy hatalmas „tó” a lelke, talán Greg Laké a kedvenc gitárosa, vagy csak valami feltűnőt szeretett volna a két neve közé. Nem is érdekes, ne töprengjünk ezen, nézzük inkább a verseket. Tömör, magvas gondolatok, az optimizmus és a pesszimizmus aránya 80:20, és akkor még optimista vagyok. Az egyes szám első személy dominál, ettől mindjárt szimpatikus a nézőpont: egy ember, akit önmaga érdekli leginkább, a világ csak utána jön. Sokat rugdoshatta az élet, mert már akkor sem hiszi, hogy jó lesz a vége, ha minden jó. A szerelemről az jut eszébe, hogy egyszer véget ér, az örömről, hogy meglesz még a böjtje, a napsugárról, hogy milyen cudar idő lesz majd télen. Egy-egy felépített hangulatot a következő két sorban kíméletlenül porrá zúz. Ez az ellentétpárok költészete. A fiatal szerző mindeközben nem döntöget tabukat, nem pukkaszt polgárt, csak megállapít, kíméletlenül rámutat, és végig nem tudni, menekülni akar-e az adott helyzetből vagy belenyugodott a dolgok változtathatat- lanságába. A keserédes hang hol lüktető belső rímekben, hol láthatóbb, tapintha- tóbb formában jelenik meg. A filozófia, melyet építget, egyformán közel van Kosztolányihoz és Jim Morrisonhoz. Tulajdonképpen mindketten ugyanazt a kincset keresték egész életükben, és ugyanabban az érzelemmentes, kiüresedett világban kellett boldogulniuk, mint Bozó „Laké” Norbertnek. Ez is milyen reménytelenül hangzik... Juhász Katalin
