Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Bereck József: Mese - nincs! (részletek egy meseenciklopédiából)
Mese - nincs! ugráljon folyton, mindegyik lábához kötött egy nehéz kavicsot, s így lassan-lassan megtanult járni. Aztán ismét elment a varázslóhoz, aki emberré változtatta őt. Fiatal volt a bolha, tehát kisfiú lett belőle. A lábán súlyokkal, nehezékekkel teli cipőt viselt, hogy ne ugrálhasson olyan könnyen. Tudta azt is, hogy a varázslat csak három évig tart, utána ismét vissza kell változnia bolhává. A nagycipős fiúcska iskolába is járt. Mindig komótosan, lassan lépkedett. Ámde, amikor váratlanul kiszólították felelni, úgy kipattant a pádból, hogy egyszer feldöntötte a tintásüveget, máskor meg csak a tábla állította meg őt. Vagy amikor a forgalmas, autókkal teli utcán ment keresztül, olyan gyorsan szökdelt át az úttesten, hogy az emberek megrémültek és segítségért kezdtek kiabálni. A fiúcska mindenféle nehezéket rakott a cipőjébe: patkókat, anyacsavarokat és egyebeket is, csakhogy nehezebb legyen és kevesebbet ugráljon. Az iskolai tornaórán a magasugrást gyakorolták. Akadt, akinek fél métert sikerült átugrania, de voltak, akiknek csak negyed métert. A bolhából lett kisfiú egy métert is átugrott. Aztán kivett a cipőjéből két csavart, és hopp, a kétméteres magasságot is átugrotta. A tanító bácsi úgy gondolta, hogy egy ilyen fiúcskának versenyeznie kell, és beíratta őt egy sportegyesületbe. A fiú sorra nyerte a magasug- róversenyeket. Az egész világon írtak róla az újságok. A gyerekek meg játékaik között őrizték a bolhából lett fiú fényképét. Ha előfordult, hogy két egymást követő napon nem emlegették a nevét, kivett a cipőjéből valamilyen nehezéket, és nyomban túlszárnyalta addigi teljesítményét, fél méterrel magasabbra ugrott. Az olimpiai játékok előtt kijelentette, hogy ezen a nemzetközi versenyen o- lyan magas akadályt kíván átugrani, mint egy torony. Kinevették, túlságosan beképzeltnek tartották. Azután építészmérnököket hívtak, darukat és tűzoltólétrákat hoztak, és a játékok színhelyén olyan magasra építették az akadályt, hogy az még a toronynál is magasabb lett. Az emberek kíváncsiak voltak, vajon átugorja-e a fiú. Az levetette nehezékkel és súlyokkal megrakott cipőit, lendületesen nekifutott, és hopp! A sikeres ugrással olimpiai aranyérmet nyert. A nézők úgy döntöttek, hogy az új olimpiai bajnokot megajándékozzák a világ legmagasabb állatával, egy zsiráffal. A bolhából lett fiú boldog volt, ettől kezdve mezítláb ugrottá át a toronynál is magasabb akadályokat. Még sokszor ámulatba ejtette az embereket, de aztán letelt a három év, és vissza kellett változnia bolhává. Az utolsó nap az ország legújabb állatkertjének ajándékozta a zsiráfot, melynek nagyon örültek a gyerekek. Amikor ismét az övéi között volt, sokat mesélt barátainak. Valamennyien irigyelték őt.- Ha én is akkorát tudnék ugrani - sóhajtott fel az egyik bolha -, átugranám a patakot. — Ha én tudnék akkorát ugrani - toldotta meg egy másik -, átugranám a dombot, s mögötte a patakot is.
