Irodalmi Szemle, 2004
2004/8 - Gyüre Lajos versei (A hetedik napon, Koldus úr!, Csak az tart, Ünnep előtt)
Gyüre Lajos versei Ünnep előtt Ég s földig érő szárnyas tüzmadarak pázsitos selyemfű röptetője alattunk feszül negyven év védőháló sziklafala fölöttünk magasodik pelikán csőre felszántott csillagmezők barázdáiban lépdel a Gazda csilingel a nap perzselő sugarában parázslik a végtelen Idő cédrusok úsznak a felhők tetején habfehér szoknyák bálba készülnek fehér-feketében a frakkos gólyák lábukon kibuggyan a vörösen kelő nap hajnalpírja hűvös a reggel tedd fel kalapod és befelé imádkozz csak a szív a jóság míg bírod a hűségbe oltott mész éget tartani erővel tetőt csillagokat mert a boltozatos menny kapuja nyílik fiakban felsorakozva csizmasark vető hátgörbítő néma daccal bírod még asszony téged ki kérdez a ház három sarka a tiéd a rég holtaké élőké a jövő is ha áll még a rosta ég a roskatag alap a kötés bírja még állja a habarcs a tetőgerenda és ép a cserép föld föld föld öld öld dől dől föld föld föld öld öld dől dől
