Irodalmi Szemle, 2004

2004/7 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

számban tanúságot tenni, hogy érzitek az egyesülésben rejlő erőnek, a kulturális továbbhaladásnak, s állapotunk jobbra fordulásának szükségét” - invitálták beköszöntőjükben a lap szerkesztői a felvidéki magyar pedagógustársadalmat a Tanító- egyesület soraiba.13

A Magyar Tanító általános tanügyi közlönyről valóban elmondható, hogy az kezdettől fogva odaadóan és nagy szakértelemmel szolgálta a felvidéki magyar tanügy érdekeit. Rövidesen a Felvidék legközkedveltebb magyar nyelvű szakfolyóiratává vált. Közölt pedagógiai, didaktikai és módszertani szakcikkeket, sőt tanulmányokat is, miközben érzékenyen reagált a kisebbségi élet szinte minden rezdülésére. Külön állandó rovatot tartott fenn az oktatásüggyel kapcsolatos jogszabályok - törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, a Pozsonyi Iskolaügyi Referátus rendeletei - ismertetésére és megmagyarázására. A magyar tanítók számára a Magyar Tanító szinte nélkülözhetetlen segédeszközzé vált.

Az 1921. esztendőben azonban már a felvidéki magyar pedagógustársadalom is szervezettebben tudta védelmezni saját jogait, és képes volt felemelni szavát érdekei védelmében. A Tanítóegyesület már 1921 augusztusában ún. tanítói tanácsadó hivatalt szervezett Uhereczky Géza komáromi tanító vezetésével. Ez a hivatal aztán eljárt a magyar pedagógusok ügyes-bajos dolgaiban, fizetési, egzisztenciális és minden egyéb érdekvédelmi ügyben segítségükre volt a rászorulóknak. Az Uhereczky Géza vezette tanácsadó hivatal így aztán pótolhatatlan szerepet töltött be a felvidéki magyar tanítói társadalom életében.14

Az 1921. május 12-én megalakított Szlovenszkói Általános Magyar Tanító- egyesület alapszabályát a hatalom hónapokon keresztül nem hagyta jóvá, s ezáltal nagymértékben akadályozta a szervezet működését, annak vezetői azonban mindezen negatív jelenségek ellenére komoly érdekvédelmi tevékenységet fejtettek ki. Kovács Alajos elnök és Knoss József alelnök például 1921. december 9-én egyenesen Vavro Šrobár hivatalban lévő iskolaügyi és nemzetmüvelődési minisztertől kértek és kaptak audienciát. A Prágában megjelenő kéttagú küldöttség kifejtette Srobár miniszter előtt, hogy a fölöttes hatóságok diszkriminatív módon kezelik a magyar pedagógusokat, „a hivatalos nyelv nem tudása” ürügyén gyakran kerül sor magyar tanárok, tanítók és óvónők elbocsátására stb. Kovács Alajos elnök arról is informálta Šrobár minisztert, hogy Tanítóegyesületük alapszabályát az illetékes hatóságok még mindig nem hagyták jóvá. „Országos egyesületünk ez év első felében megalakult a fölöttes hatóságok tudtával, alapszabályaiban szigorúan körvonalazta, hogy csak a kultúrával és a tanerők erkölcsi és anyagi javainak előbbrevitelével akar foglalkozni” - fejtegette a miniszter előtt a Tanítóegyesület elnöke. „Mégis hiába minden kérelem, az alapszabály kiadása még mindig késik, alapszabály nélkül pedig egy lépést sem tehet az egyesület (...).” Šrobár miniszter erre nagyvonalúan kilátásba helyezte: utasítani fogja a pozsonyi iskolaügyi referátust, hogy az sürgősen intézkedjék az alapszabály ügyében.15

Nincs róla tudomásunk, vajon Vavro Šrobár mint hivatalban lévő iskolaügyi