Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - 2004 - Szarka László: Egyetemesség és lokalitás
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj - 2004 mert hiába bámulnak a terméketlen fák madártalan magasban, nem lesz abból csak a lázadó szélnek haszna, hiába járja be a képzeleted a zordon hegyeket a mélység odalenn fájón hallgat, mert a mélység szíve azt súgja: a szekéren csak az egykedvű sötéség ülhet Komor, bibliás hang ez, de távolról sem a próféták hangja. Pusztulással, a halál sejtelmével telítettek a képek, de semmi divatos, halált bagatellizáló nyegleség nincs bennük. Kicsit Füst Milán-i értelemben vett emelkedett, de objektív líra ez, szenvtelen („egykedvű”) tudomásulvétele annak a ténynek, hogy az ember az egzisztenciális, társadalami és természeti borzalmak között is képes tovább élni, „túlélni”, sőt „az ámokfutó”, a „kiköpött bolond” „merészségével brillírozni”. Ezt a „képességet” Leck Gábor verseiben, hál’ istennek, nem a direkt jelentés, nem a holmiféle megfogalmazott pozitív jelen- és jövőképek objektivizálják, hanem a nyelvi anyaggal való bánás, a máris sajátos versbeszéd: Leck Gábor nem üzen hadat a metaforáknak (mint nemzedéktársai általában), de azért a szintaxis, a többszörösen összetett mondatszerkezetek, a lüktető tagmondatok javára elvesz valamit a dominanciájukból. Igen, a látszólag szertelenül áradó dikciónak itt, érzésem szerint, jól komponált zenéje van, Leck Gábor szabad verseinek rím és metrum, külső mérték nélkül is van hullámzásuk, sodrásuk, belső mértékük. S ez a hullámzás, belső mérték, ritmus is az életre (ha úgy tetszik: a túlélésre) való képesség jele. Összefoglalva: Leck Gábor első kötete több, mint ígéretes kezdet. Nemcsak úgy kezdet, hogy első kötete a szerzőnek, hanem úgy is, hogy a költő a csak önmagukra utaló szövegversek dömpingjében mer visszamenni az ősforrásokhoz, amelyekben a jel és jelentés még együtt bugyog: meri verseit az élet képességére, az életre vonakoztatni. Tőzsér Árpád Egyetemesség és lokalitás B. Kovács István: Gömörológia (Madách-Posonium) Baracai Kovács István rimaszombati történész, régész, néprajzkutató, publicista, tanár - muzeológus, a Református Tudományos Gyűjtemények igazgatója, a Rimaszombat és Vidéke polgári társaság, a Simonyi Alapítvány, a Gömörország c. folyóirat főszerkesztője, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület elnöke, s emellett intézményszervező, a gömöri hagyományok újraélesztője, szobrok, emlékhelyek megújítója. Eddigi monográfiáiban, tanulmányköteteiben a történetírás, régészet,
