Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Pomogáts Béla: Irodalom a rendszerváltásban -rendszerváltás az irodalomban (esszé)
Pomogáts Béla nára: Marshall McLuhan nevezetes A Gutenberg Galaxis című munkáját, amely egy nagyszabású civilizációtörténeti látomás keretében jövendölte meg a könyv- kultúra hanyatlását és az elektronikus médiumok felemelkedését. McLuhan jövőképe azóta beteljesedett, a korábban egyértelműen nyomtatott könyvközpontú civilizáció egy olyan civilizációnak adta át helyét, amelyben mind nagyobb gondolkodás- és ízlésformáló, valamint közönségszervező szerepet töltenek be az elektronikus közlési eszközök, mindenekelőtt a rádió, a televízió és az internet. Ezek az eszközök mára valósággal hatalmi tényezőkké váltak, és sokkal inkább képesek a közgondolkodást alakítani és manipulálni, mint korábban a „gutenbergi civilizáció” eszközei: a nyomtatott sajtó és a könyv. Az ezredvégnek ezek a fejleményei ugyancsak háttérbe szorították a hagyományos könyvkultúrát, magát a szépirodaimat is, amelyet más oldalról a non-fiction műfajok (az emlékiratok, a történelmi dokumentumok, az ismeretterjesztő munkák) szorongatnak. A modern kommunikációs rendszer máris átalakította az emberi életformákat és a társadalmi struktúrákat, és abban a „szép új világban”, amely az elektronikus civilizáció és a kommunikációs forradalom hatására kibontakozott a korábbi irodalmi kultúra, általában a magaskultúra mindenképpen teret veszített. A NEMZETI IRODALOM EGYSÉGE A rendszerváltás medrében, úgy tetszik - és ez a történelmi átalakulások e- gyik igen fontos és kedvező következménye - igen gyorsan helyreállott a magyar nemzeti irodalomnak az az egysége, amelyet Trianon óta több alkalommal is radikálisan megbontottak a történelmi események (leginkább és legfájdalmasabban az ötvenes évek eseményei). A magyar irodalom - vállalt hagyományai, nemzeti tudata és esztétikai értékrendje értelmében - mindig egységes szellemi entitásnak tartotta önmagát, ennek a szellemi entitásnak azonban több központja, mondhatnám így is, több történelmileg kialakult intézményrendszere volt. A magyar nemzeti irodalom struktúrája ennek következtében sajátos irodalmi „respublicára” hasonlított ebben a „köztársaságban”, a hazai irodalom mellett el nem hanyagolható szerepe volt és van a romániai, szlovákiai, a jugoszláviai, a kárpátaljai, illetve a nyugat-európai és tengerentúli magyar irodalomnak. Ennek az irodalmi „respub- licának” az egység és a különbözés a lényegi tulajdonságai: egység az irodalom nyelvi, etnikai, történelmi és kulturális sajátosságaiban, különbözés társadalmi feltételeiben, valamint konkrét nemzetiségi és részirodalmi feladataiban. A virtuális egység elvét korábban is több alkalommal kinyilvánította a magyar irodalmi élet, így az 1968 őszén a Magyar írók Szövetségében rendezett úgynevezett „kettős kötődés”-vita alkalmával, amely a kisebbségi magyar irodalmak „kettős kötődését” deklarálta: egyrészt a maguk társadalma, másrészt az egyetemes magyar nemzeti kultúra iránt. A rendszerváltás idején (és után) a határon túli magyar részirodalmaknak ez az egyetemes nemzeti kötődése vált hangsúlyossá. A magyarországi és a határokon túl működő folyóiratok és könyvkiadók mára va
