Irodalmi Szemle, 2004
2004/7 - Pomogáts Béla: Irodalom a rendszerváltásban -rendszerváltás az irodalomban (esszé)
Irodalom a rendszerváltásban - rendszerváltás az irodalomban ra: mégpedig Katona József történelmi tragédiájára, a Bánk bánra, különös tekintettel a nyomorúságba taszított szerencsétlen paraszt: Tiborc és az országos, valamint magánsérelmei miatt királynégyilkosságra kényszerülő nagyúr: Bánk kettősére. A politikai vezetők és az írók találkozásai már a rendszerváltás időszakában is Katona drámájának harmadik felvonásához hasonlítottak, midőn Tiborc szüntelen panaszaival ostromolja a saját gondjaiban elmerülő és csak félig-meddig odafigyelő nagyurat. Ezek az egyre keservesebb panaszok rendre bemutatták az írói lét végzetes ellehetetlenülését, az irodalmi folyóiratok és a könyvkiadók állandósult válsághelyzetét, az írószervezetek nehézségeit, a másik oldalon pedig a régi-új politikai és gazdasági elit mélységes közönyét, amely legfeljebb akkor rezdült meg, midőn valamilyen sznobisztikus és látványos álkulturális vállalkozás kért támogatást. Ilyenkor az állami mecenatúra nyomban mozgásba lendült, és az új elit azzal a megnyugtató érzéssel ült a nézőtéren, hogy a nemzeti kultúrával, avagy az európai magaskultúrával találkozott. Az irodalom helyzetét a rendszerváltozás folyamatában, különösen e folyamat előrehaladása során azonban nem csak az autonómia helyreállításának és a mecenatúra szomorú leépülésének a konfliktusa határozta meg. Létrejöttek más, nem kevésbé nyomasztó konfliktusok is. így a magaskultúra és a tömegkultúra társadalmi presztízsében beállott változás. A magaskultúra és a tömegkultúra a történelem során mindig is „párhuzamosan” működött, és ez utóbbinak is óriási kézzelfogható hagyományanyaga van: a népkönyvektől a lakodalmas rigmusokig, a mindenkori könnyűzenétől az olcsó olajnyomatokig és vásári csecsebecsékig. A két kulturális réteg viszonylag függetlenül élt egymás mellett, a magaskultúra azonban, bizonyos mértékig, mégis hatni tudott a tömegkultúrára, hiszen a paraszti társadalmak tömegkultúráját, ha nem is teljesen, de nagyrészt a tradicionális és archaikus népi kultúra alkotta, és ez fenn tudta tartani a minőségi követelményeket, meg tudta alapozni és szervezni a köznapi életnek azt a kultúráját, amely mindenki számára hiteles értékeket kínált, és általuk szocializálta az egyént. A rendszerváltozás után kialakult állapot sajátosságát részben az minősíti, hogy a tömegkultúra és a magaskultúra kapcsolata teljesen megszakadt, és a nyugati ,Jóléti társadalmak” felé forduló közép-európai tömegek minden kritikai érzék és szűrő nélkül vették birtokukba annak a nyugati, főként amerikai tömegkultúrának az irodalmi, zenei és képzőművészeti termékeit, amelyet pusztán az üzleti érdek: az eladhatóság érdeke szabályoz. A tömegkultúra valósággal elárasztotta a közép-európai társadalmakat, és annak a magaskultúrának, amely egy évtizede - a kulturális szolgáltatások viszonylagos olcsósága következtében - még erős pozíciókat foglalt el, mindinkább háttérbe kellett vonulnia. Ezt a kedvezőtlen megállapítást igazolják a könyvtterjesztésben, a színházak és a hangversenytermek látogatottsága körül szerzett tapasztalatok. Létezik azután az irodalom helyzetét meghatározó tényezőknek egy további változata is. Több mint négy évtizede (1962-ben) adta közre a torontói egyetem ta
