Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - OLVASTUK - Takács Ferenc két könyvkritikája: - A széljárás ellenében (Tőzsér Árpád: Milétoszi kumisz, tanulmányok, kritikák) - Kisebbségi könyvvitel (Fónod Zoltán: Számvetés, tanulmányok)
OLVASTUK amikor — legalábbis a szóhasználat szintjén - szakszerű igyekszik lenni. Ennek - paradox módon - az az oka, hogy a szerző a , jel”, Jelölő”, Jelentés”, „szöveg” és hasonló szakszavakat gyakran használja ugyan, de mintegy költőileg: azaz nem szaknyelvijelentésükben, hanem metaforaként, a retorikus hatáskeltés eszközeként. Ettől megállapításai, illetve megfogalmazásai - „a vers sztalagmitként növekvő önszövege” például - gyakran szépek és emlékezetesek, viszont nem sokat jelentenek. Ez a költői érzékenység viszont nagyon is jól szolgálja az előbb említett egyetértést, amikor Tőzsér a polémia tétjével: az írói-költői életművekkel foglalkozik. Ilyen az a három költőportré, amely nyilván okkal került a kötet élére: Orbán Ottó, Tandori Dezső és Lator László líráját elemzi bennük Tőzsér. Ahogyan költészetük minőségét meghatározza, és ahogyan rangjukat kijelöli, avval vitatkozni lehet ugyan, de megkerülni semmiképpen. És számtalan remek gondolatot rejtenek, sokféle csemegét kínálnak a kötet többi írásai is. Például újabb és újabb, friss összefüggésekben találkozunk Tőzsér gondolkodásának egyik alapmotívumával, a közép-európaiság-gondolattal, perem- vidékiségnek és középpontiságnak eme paradox egybeesésével, érdekes recenziót olvashatunk Závada Pál Jadviga párnája című regényének szlovák fordításáról is - Tőzsér itt az interlingualitás és a fordíthatóság kérdéseit érinti igen izgalmasan. S polemista és a gyakorlati kritikus átadta a szót az irodalom tanárának: a recenzens tanul, Márai Sándor első verseskötetéről tud meg újdonságokat, Nagy László utolsó gyűjteményéhez kap új kulcsot, Tomas Tranströmer svéd költő világához pedig értő kalauzolást. S azt is megtudja - az Előszó a véghez című írásból -, mit is mondott rólunk, maiakról, százötven évvel ezelőtt Vörösmarty. S ennyi talán elég is az egyetértéshez. (Pozsony, Kalligram, 2004) (Népszabadság, 2004. május 8.) Kisebbségi könyvvitel Fonod Zoltán: SZÁMVETÉS (tanulmányok) A szlovákiai irodalomtörténész kötete a szlovákiai magyar irodalommal foglalkozik. Két nagyobb tanulmányban a hosszmetszetet kapjuk: politikatörténeti áttekintést és irodalomtörténeti összefoglalást a cseh/szlovákiai magyar irodalomról 1945-től napjainkig. Az utóbbi szempont az alapja a következő két írásnak is, melyek műfaji megosztásban taglalják a magyar költészet és a magyar próza - Fonod Zoltán szavával - „útkeresését” a második világháború utáni időszakban egészen napjainkig. A képet rövidebb írások árnyalják tovább, a „kassaisága” révén okkal idevonható Márairól, a publicista és kritikus Fábry Zoltán baloldali, demokratikus és huma