Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)

Csipp-csöpp szerszámmal végezhetné el a munkát. Végül egy húsklopfolót fogott kezébe, s egy­szerűen szétverte az egész csapot, majd, mikor az már teljesen szétroncsolódott, ki­tépte a falból. Rettenetesen kimerült, de a víz többé nem csöpögött. Apród úr pe­dig lefeküdt Szín Izabella ágyára, és elaludt. Nem volt sokáig nyugta. Alig öt perc múlva megint hallotta a csöpögést. Ap­ród úr nyomban felriadt, s eszelős ordítozásba kezdett. Nem maradt soká ebben a lakásban. Továbbment, hogy megkeresse és elpusztítsa a következő csapot. Meg­találta és elpusztította, de a csöpögés csak nem maradt abba. Apród úr továbbra sem tudott aludni, tovább kellett mennie, s újabb csapokat keresnie. Napokon ke­resztül nem tett mást, mint járta a házakat, s puszította a rossz csapokat. De a han­gokat nem tudta elhallgattatni. Nem nyugodhatott, míg hallotta a csöpögést. Ha azóta még nem pusztult be­le maga is a reménytelen küzdelembe, valószínűleg még ma is házról házra és für­dőszobáról fürdőszobára jár, hogy végre megszabadítsa magát és elaludhasson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom