Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)

Szalay Zoltán- Ma éjjel megint nem aludtam... - közölte bágyadtan Szín Izabella, miközben szempilláit kente be valami zsíros szerrel.- Nehogy megint az éjszakai hancúrozásaival traktáljon! - rivalt rá Apród úr durván.

Izabella megrökönyödött, nem is tudott erre mit mondani. Életében először elállt a szava. Apród úr is megdöbbent ezen a jeleneten, saját magán is, s többen is felkapták fejüket az irodában. A rendíthetetlen szuperhivatalnok összetörtnek és zavart- nak tűnt. Ráadásul aznap megtörtént a legborzasztóbb dolog. Apród úr kézhez kapott egy vastag iratcsomót, melyet több helyen is le kellett pecsételni. S ő az egyik pecsétet rossz helyre ütötte. Hibáját azon nyomban fölfedezte, s gyötrő lelkiismeret-furda- lás támadta meg. Annyira szégyellte magát, hogy a papírt, amelyet hibásan pecsételt le, összegyűrte és a szemétkosárba dobta. Nem volt többé ő sem hibátlan.

A Mindenható most nem jött látogatóba, de üzenetet küldött, hogy következő nap jön, és senki ne várjon semmi jót. Apród úr álmosan vette tudomásul a baljós hírt. Egész nap álmos volt.

Aznap este be sem kapcsolta a tévét, meg sem mosakodott, nem is vacsorázott, hanem úgy, ahogy volt, belezuhant az ágyba. A fáradtság teljesen legyűrte, még csak álmodni sem volt képes, olyan mélyen aludt. Teljesen elveszett a tudattalanságban, lelke elmerült, s talán soha nem ébred fel, ha nem zavarja meg álmát a víz.

TLUCCS-PUCCS-PICCS-PUCCS-CSUPP-CSIPP-CSLAPP-CSLÖPP!-NEEEEEEEEEE! - ordította felébredvén Apród úr, s zokogni kezdett. Bőgött, olyan erősen, hogy szinte fájt bele az arca.

TLICCS-TLACCS-DUCCS-BUCCS-TUCCS-PUCCS-PLICCS!- Hol vagy, te átkozott! - kiáltotta, de a víz nem tudott az ő nyelvén válaszolni, csak a saját csipp-csöpp nyelvén. S Apród úr képtelen volt aludni, bár any- nyira álmos volt, hogy mozogni is alig bírt. Feltápászkodott, s úgy, ahogy volt, kiment az éjszakába. Nem vetette le pizsamáját és nem zárta be lakását. Kiment, keresett egy padot, melyre lefeküdt, hogy ott aludjon.

De a csöpögést továbbra is hallotta, s az továbbra sem engedte elaludni. Nyitott szemekkel feküdt a pádon, egy öreg tölgyfa alatt. Már nem sírt, hanem izzott.- Megkereslek - jelentette ki, s elindult. Először csak úgy ment, céltalanul, előre, de hamarosan eszébe jutott valami. Méghozzá munkatársnőjének, Szín Izabellának a szavai. Ma reggel és egy nappal korábban is arról panaszkodott, hogy e- gész éjjel nem aludt. Tehát nála is rossz a csap. Tehát el kell menni hozzá, és meg kell szerelni a csapot.

Apród úr tudta, hol lakik Szín Izabella. Azonnal arrafelé vette az irányt, csak úgy, gyalogszerrel, s meg sem állt, meg sem pihent, míg el nem érte Szín Izabella házát. Munkatársnője egy hasonló társasházban lakott, mint ő maga, de ez ötemeletes volt. Apród úr fogta magát és egyszerűen berontott Szín kisasszony lakásába, ahol kellemetlenül erős parfűmszag fogadta, de maga Izabella nem volt otthon. A csapból tényleg csöpögött a víz. Apród úr pedig körülnézett a lakásban, miféle