Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)
Szalay Zoltán Apród úr nem volt játékos kedvében. Megint előszedte szerszámkészletét, melyet előző éjjel nem rejtett el túlságosan, s nekilátott a csap elleni megsemmisítő hadműveletnek. Minden szerszámot bevetett, aminek csak hasznát vehette, gyakran nem oda illőket is. Szinte beleizzadt a munkába, mert némely csavarok szilárdan tartották magukat, de nem adta fel. Amikor készen állt, végigsimította a fürdőszoba falát, melyből korábban a csap ormánya meredt ki, s elégedetten tapasztalta, hogy a csap nincs többé. Diadalt aratott, most végre végső diadalt. Visszafeküdt, hogy újra visszaaludjon, és folytathassa küldetését, mely any- nyira fontos volt neki, s melyben eddig sikeresen haladt előre. Sikerült visszatérnie, megint ott volt a lift, ő kinyitotta ajtaját, s belépett. Egyetlenegy gomb volt a falon. Megnyomta. Utazni kezdett, lassan, békés tempóban, lefelé. Hosszú ideig utazott, türelmetlenné vált közben, mert reggelre vissza kellett térnie a Mindenhatóhoz az aranydossziéval. De végül a lift megállt. Kilépett belőle, s azon nyomban szembetalálkozott két óriási, dühös ökörrel, melyek orrlyukaikból tüzet leheltek ki. Apród úr jobbnak látta visszahúzódni a lift biztonságos belsejébe, hogy ott valami tervet eszeljen ki a két vad és veszélyes ökör kijátszására. Csakhogy amint becsukódott a lift ajtaja, az el is indult felfelé. így hát Apród úrnak megint meg kellett tennie az utat fel a földszintre, onnan pedig vissza le az atombunkerbe. Nagyon dühös és ingerült lett, de közben eszébe jutott, hogy ha lemegy, felugrik az egyik ö- kör hátára, s akkor biztonságban lesz, az állatok nem bánthatják őt. Mikor újra leérkezett, kilépett a liftből, megint nekirontott a két ökör, ő azonban fürgén felszökkent az egyik hátára, mire az idegesen rázta a fejét, de semmit nem tehetett. A másik ökör elvesztette szeme elől Apród urat, aki így ezt az első akadályt sikerrel vette. Az ökör hátán ülve meglátta az acélajtót, mely az atombunker belsejébe vezetett (a hely, ahol az ökrökkel találkozott, csak afféle előszobája volt a bunkernek). Felingerelte ezért az ökröt, amely annak rendje és módja szerint fel is dühödött, s nekirontott az acélajtónak, amely erre kitört (az ökör jókora erővel bírt). Apród úr előtt feltárult a bunker belseje, benne egy asztal, melyen ott feküdt a ragyogó aranydosszié. Az asztal mellett pedig ott pihent az emberevő sárkány. Hatalmas volt és sovány, s amint meglátta a látogatókat, felcsillant a szeme és megnyalta a szája szélét. Apród úr azonban őt is kijátszotta. A sárkány megtámadta őt, de ő az ökör hátán ült, s mikor a sárkány bekapta az ökröt, ő gyorsan leugrott a hátáról, fogta az aranydossziét, s már rohant is. A sárkány lenyelte a tűzokádó ökröt, amely lángot lehelt a gyomrába, amitől az óriási szörnyeteg menten kimúlt. Apród úr futott a lift felé, de a másik ökör ekkor meglátta, s azonnal nekirontott. Szerencsére volt annyira fürge, hogy bemenekült a liftbe, mielőtt elérték volna az állat orrlyukaiból érkező lángok. A lift lassan szállította felfelé Apród urat, aki nagyon örült, hogy már a kezében van a zsákmány. Most már csak el kellett hagynia a hivatalfőnökök undorító országát. El is hagyta volna nyugodtan - felért a felszínre, kiszállt a liftből, s már rohant is, át az irodákon, mikor... PUTTY!
