Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)
Csipp-csöpp Annyira akart aludni (a Mindenható megjegyzése miatt), hogy ébersége behúzott farokkal vonult vissza, s Alomországban kötött ki. Amint elérte az áhított kábultságot, megtámadta egy erőszakos álom. Feladatul kapta, hogy hozza el az aranydossziét a hivatalfőnökök birodalmából. Ki más adhatta volna ezt a munkát, mint a Mindenható, s megfenyegette, ha reggelig nem teljesíti a küldetést, elbúcsúzhat a munkájától. Ezt a bizonyos aranydossziét szigorú őrizet alatt tartották abban az országban, ahol kizárólag hivatalfőnökök éltek, csupa nagyhangú zsarnok. Közöttük élt egykoron a Mindenható is, csakhogy elüldözték az államból, mert egyeduralmat akart ott bevezetni. Az aranydossziét egy föld alatti atombunkerben őrizték, s tűzokádó ökrök és egy sárkány vigyázott rá. Aki megszerezte ezt az aranydossziét, minden hivatalfőnök urává válhatott. A hivatalfőnökök egyébként nem tartottak uralkodót, s megegyeztek, hogy senki közülük nem fogja próbálni megkaparintani az aranydossziét. Apród úrra nehéz munka várt. Apróhirdetést tett közzé több jelentős lapban, melyekben vakmerő hősök jelentkezését kérte, akik segítenek neki az aranydosszié megszerzésében (nem emelte ki, hogy tulajdonképpen lopásról volna szó), de nagy bánatára nem jelentkezett egy szem hős sem. így hát egyedül vágott neki az útnak. Sok-sok tengeren kellett átkelnie, de ezt a részt álmában valahogy átugorta, s ott találta magát a hivatalfö- nökök veszedelmes országában, ahol nem voltak erdők és mezők, csak egyforma hivatali helyiségek, irodák, szekrények, íróasztalok és bambán búgó ventilátorok. Összetalálkozott egy határőrrel, akit biztosított, hogy csak turisztikai célokból jött az országba, s a fafejű (szintén hivatalfőnök) ezt el is hitte. Apród úr óvatosan haladt végig az irodák során, melyekben hivatalfőnökök kávézgattak, kártyázgattak, söröztek, boroztak, énekeltek, illetve pénzüket számolták (több olyan helyiségbe is volt alkalma bekukkantani, ahol mást nem is tettek ezen furcsa állam polgárai, mint hogy pénzüket számolgatták). S egyszer csak ott volt előtte egy lift, melyről azonnal tudta, hogy az atombunkerbe juthat le vele, ahol az aranydossziét őriztetik. CSLAPP! Nem nyitotta ki a szemét, de magához tért. Megint a csap. Vagy nem? CSLUPP! De. Kinyitotta a szemét. Koromsötét volt, s most a vízcseppek idegesítő dobolásán kívül az utca zaját is jól hallotta. Elsősorban az autók dübörgését. De ami számított, az csak a fürdőszobából érkező kínzó zaj volt. Csaknem felrobbant a dühtől, mindazonáltal még nem tért teljesen vissza a józan ébrenlét világába, mert idegeskedett, hogy ha nem tud visszaaludni, nem fogja tudni megszerezni reggelig az aranydossziét, s akkor elveszíti az állását. Csakhogy semmi esélye nem mutatkozott arra, hogy az utálatos vízcsöpögést hallgatva megint el tudjon aludni. Ezért felkelt, s félálomban kibotorkált a fürdőszobába. Felkapcsolta a villanyt. A vízcseppecskék megint a jól ismert cirkuszi mutatványukat adták elő.
