Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)
Szalay Zoltán retném, ha tudna változtatni ezen az észrevételemen, mert máskülönben attól tartok, oroszlánok elé kell hogy vetessem. Mondja, gladiátornő szerepében szeretne tetszelegni? — Szó sincs ilyesmiről, uram - fordult megszólítójához a megszólított, s máris dőlt belőle a szó. - Az van, hogy én nagyon is szeretek csöndben lenni, de az itteni helyzetem, tehát hogy egész nap ülök ennél az asztalnál, valahogy kihozza belőlem, hogy többet beszéljek, persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármi kifogásom is lenne a munkám ellen, mert én egyszerűen imádom ezt csinálni, mindössze azt akarom mondani... A Mindenható megrémült, hogy nem tud szabadulni, ezért óvatosan elsom- polygott, miközben a nő tovább beszélt. Odament Apród úrhoz is, aki természetesen most is becsületesen és hibátlanul végezte munkáját, de ekkor olyan dolog történt, ami megrendítette őt. — Apród úr, maga meg úgy néz ki, mintha a sírból kelt volna ki - mondta neki a Mindenható. - Ha nem fog eleget aludni, nem fog tudni eleget dolgozni, akkor pedig meg kell válnunk egymástól. Ehhez tartsa magát! Azzal a Vihar elvonult. A dolgozók újra magukra maradtak. Este nyolckor nyomták rá az utolsó pecsétet az utolsó papírra. Mindannyian húsz évet öregedtek azon a napon. Legfőképp azonban Apród urat viselték meg az események. Szín kisasszony egész nap locsogott a fűiébe, s egész nap visszhangzott fejében a főnök tanácsa is. Munkahelye veszélybe került. Csorba esett tökéletességén. A busz, mellyel Apród úr hazafelé utazott, megint dugig volt tömve. Két tá- molygó fiatalember között állt, akik valami kódolt nyelven beszéltek, Apród úr nem tudta eldönteni, hogy a rövidítések, amelyeket használtak, drogok vagy számítógépes játékok nevét takarják-e. Kezét egész végig farzsebén tartotta, mert ott őrizte pénztárcáját, s félt, hogy valaki netán ki találja húzni onnan, de ez a helyzet meglehetősen kényelmetlen volt, amikor éppen tömegesen szálltak le az emberek, majdnem eltörték a karját. Fél kilenc elmúlt, mire hazaért, s megint fájni kezdett a feje. Úgy érezte, megdagad a feje, s kiment a balkonra, hogy kicsit friss levegőt szívjon, de attól tartott, nem fog tudni visszamenni a lakásba, mert a feje már nem fog beférni az ajtón. Mégis befért, s egy gyenge vacsora és haszontalan zuhany után bevett egy tablettát, melytől ugyan nem várt segítséget, mégis megpróbálkozott vele. Aznap este valami különösen izgalmas amerikai film volt a sláger a tévében, Apród úr akkor aludt el, amikor a főhős éppen felrobbantott egy várost egy gránáttal, de az esetet szerencsére mindenki élve megúszta (ne legyen rossz közérzetük a nézőknek), mikor pedig felébredt, éppen az éjjeli tévéhíradó szereplői üdvözölték (a miniszterelnököt korrupcióval vádolták, aki viszont azzal vádolta az ellenzéket, hogy korrupcióval vádolja őt, a riporter pedig az ellenzéket vádolta korrupcióval), s ő inkább kikapcsolta a készüléket. Egy hanyag fogmosás után eltűnt a párna fehér hullámai között.
