Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)
Csipp-csöpp el a bánatomat. Még szerencse, hogy átjött, mert különben nem tudom, mit csináltam volna. Aztán már nem is emlékszem, hogy tovább csöpögött-e az a fránya víz. Oh, a Gézu!... Ez fölöttébb furcsa, töprengett Apród úr, aki meg sem akarta hallani, mi zajlott le az éjszaka további óráiban Szín kisasszony és Varga Géza úr között. A csapok meglehetősen különösen viselkedtek ezen az éjjelen. A munka aztán elvonta Apród úr figyelmét az efféle gondolatokról. Érkeztek az akták, melyekre el kellett helyezni a pecséteket, a pecsétek pedig nem kerülhettek olyan helyre, mely esetleg az aláírásoknak, még rosszabb esetben pedig a szűz fehérségnek volt kirendelve. Ezek kemény szabályok voltak, Apród úr pedig bele is pusztult volna, ha ezeket a szabályokat mondjuk éppen ő szentségteleníti meg. A szabályok nélkül ő maga is összeomlott volna. Mikor a hivatal lelkes kis méhecskéi már lázasan dolgoztak, csak Szín Izabella kisasszony húzta mindig az időt körömfestéssel, tükörbe bámulással és legfőképp végtelen és értelmetlen locsogással, egyszer csak minden elsötétült, az ég beborult és szétnyílt a föld. Megjelent az a valaki, aki a pallosjogot birtokolta, s akinek egyedül adóztak igazán tisztelettel a hivatalban szorgoskodó arrogáns emberek. A Mindenható. Dübörgő léptekkel rontott be a fakó hétköznap lassan búsuló világába, hogy rettegést és remegést hozzon. Kutyafeje hirtelen ott volt, s minden más hang ijedt csenddé változott. A méhek zümmögése elhalkult, amint a hatalmas kan királynő megjelent.- Látom, folyik a munka - ropogtak a magán- és mássalhangzók a gigász szájában. - A LASSÚ MUNKA! Hölgyeim és uraim, kedves csigák, tisztelt lajhá- rok! Szeretnék tenni egy kedves bejelentést. Úgy döntöttem, hogy jót teszek maguknak azzal, ha a mai munkanapot egy kicsit, de tényleg csak éppen egy kicsit megnyújtom. Szóval, drága barátaim, mivel látom, munkatempójuk lassan már megközelíti a kontinensek mozgásának sebességét, hogy tovább javítsuk ezt a teljesítményt, ma kivételesen maradjanak itt, ezen a gyönyörű helyen kivételesen nyolc óráig, hogy mindent szépen elvégezhessenek és befejezhessenek. Meg sem kérdezem, hogy van-e ellenvetés, mert tudom, hogy amilyen túlbuzgóak, még tovább akarnának maradni, de azt, sajnos, nem engedhetem meg. DOLGOZZANAK, A POKOLBA MAGUKKAL! A Mindenható nem fejezte be látogatását ezzel a szívderítő bejelentésével. Körüljárta az asztalokat, feldúlta az ott heverő papírokat, belefütyölt a számítógépekbe, mellrákszűrést végzett néhány fiatalabb hivatalnoknőnél, illetve letörte a lelkesedését néhány seggnyalójának. Odasettenkedett Szín Izabella kisasszonyhoz is, aki még ekkor sem állta meg, hogy csendesen fecsegjen valami képtelenségekről Apród úrnak, s a Mindenható is jól hallhatta, hogy ez a nő nincs tekintettel ittlétére.- Maga, Szín kisasszony - intézte szózatát a Nagy a butuska Izabellához -, maga annyit beszél, hogy már azt gondolom, teljesen képtelen csöndben lenni. Sze
