Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szalay Zoltán: Ártatlanság, Csipp-csöpp (novella)
Szalay Zoltán hatott nála szeretetre, mint ahogy senki más emberfia sem. Apród úr tökéletes munkateljesítménye általában egy „Azért még mindig lehetne jobb!”-féle horkan- tást váltott ki a nagy emberből, ami mérhetetlenül óriási dicséretnek számított ezen a helyen, s a kollégák majd megvesztek dühükben, mikor hallották, hogy a Mindenható megint őt dicséri. A busz megint tele volt utassal, Apród úr pedig két tehénbőgést hallató asz- szonyság közé ékelődött, akik, amint azt a szerencsétlen kisember leheletükből érezhette, fittyet hánytak a fogszuvasodás jelentette veszély nagyságára. Félórás utazás után Apród úr leszállt a koszos buszról, és begyalogolt munkahelyére. Ott már várták barátságtalan munkatársai, akiknek hiába kívánt virágos hangon jó reggelt, csak néhány becsmérlő tekintetet és megvont szájat kapott válaszul. Leült a helyére, s anélkül, hogy elfogyasztotta volna azt a reggeli kávét, amelynek kihagyása szinte elképzelhetetlennek számított ezen és további sok ezer hasonló hivatal dolgozói számára, munkához látott. Apród úr nem ivott kávét, s ez tette leginkább eretnekké ebben a társaságban. Tőle alig kétméternyire dolgozott reggel nyolctól délután fél hatig (bár néha korábban elment, általában mindenféle randikra hivatkozva) Szín Izabella kisasz- szony, aki megvetette Apród urat, illetve minden élőlényt, tárgyat, fogalmat és gondolatot, melyek vele összefüggtek. Szín kisasszony már nem volt fiatal nő, ahogy a szépség sem az ő alakjában szállt a földre, de ő mégis a nőiesség megtestesítőjének tartotta magát, s folyton esküdözött, hogy nincs férfi, aki ellen tudna állni neki. Annak ellenére, hogy gyűlölte a hideg és mérsékelt Apród urat, mégis egész álló nap beszélt hozzá, mert ő ült hozzá a legközelebb, s valakinek kénytelen volt elmondani, miféle gondolatok születtek éppen kicsike agyacskájában. Általában rengeteg ilyen gondolat született, s Apród úr éppen nekik köszönhette, hogy estére mindennap annyira kifáradt.- Ma egész éjjel nem aludtam - bosszankodott vinnyogva Szín kisasszony.- Annyira fáradt vagyok, hogy mindjárt elalszom a papírjaim fölött. El tudja ezt képzelni, Apród úr?- Talán csak nem megint középiskolás lányokhoz illő módon szórakozott az éjjel, kedves Izabella, s ez lesz az oka, hogy megint annyi könnyen elkerülhető hibát fog véteni a mai napi munkájában? - kérdezte Apród úr, aki ugyancsak álmosnak érezte magát, a vízcsappal való éjjeli viaskodás után.-Na de, Apród úr! Miket feltételez rólam?! Én mindig tisztességesen és legfőképp mértéktartóan szórakozom, s ami azt illeti, nagyon is érett vagyok. Ráadásul pedig hétköznapokon nem szokásom mulatni. Sokkal másabb oka van kialvatlanságomnak, méghozzá hogy elromlott a vízcsap a fürdőszobámban, és...- O, ne mondja!... - csodálkozott Apród úr.- ...és egész éjjel csöpögött a víz. Képzelje, akármennyi vánkost rakhattam a fejemre, hogy tompítsam a zajt, egyszerűen képtelen voltam elaludni. Órákig szenvedtem, mígnem áthívtam egyik kedves barátomat, a Varga Gézut, hogy űzze
