Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - Alabán Ferenc: Érték a sajátosságban (tanulmány)
Érték a sajátosságban Az irodalomtudományi vizsgálatok során (bár különböző nézőpontok is kínálják magukat) a közép-európai régió kontextusában nem lehet célszerű megkülönböztető eljárások alkalmazása. Az ún. szélsőséges „meghasonlott hűség” helyzetét magukra vállaló alkotók nagyban rokoníthatók, amennyiben esetleg nem találják magukat elég reprezentatívnak az adott kultúrák szemszögéből, és inkább egyszerre több helyhez tartozónak vallják magukat, ill. (ami ezzel szinonim jelentésű) igazából sehova sem tartozónak hiszik attitűdjüket. írók esetében kevésszer, kutatók és elméleti szakemberek esetében viszont gyakrabban tapasztalható, hogy a lokális kultúra közegébe jobban beilleszkednek, rosszabb esetben kultúrát (esetleg nyelvet), pontosabban szakterületük domináns kultúrához tartozó részét tekintik kutatói területük meghatározójának, mondván, hogy a kisebbségi irodalommal, kultúrával való foglalkozás nem alkalmas és elégséges a szakmai karrier kiteljesítéséhez. Az említett kiemelt szélsőséges magatartásformák azonban nem meghatározóak a kisebbségi magyar irodalmak kutatásának és feldolgozásának területén, mert a hagyomány ereje - akár a vizsgálódások szempontjait, akár az alkotói-kutatói magatartás hitelét illetően - meghatározó módon történetileg is adott. Ahhoz, hogy a kisebbségi magyar irodalomtudományi vizsgálatok esztétikai-eszmei szempontok alapján értékeket tudjanak felmutatni, ugyanúgy szükség van az irodalmi kapcsolat- és kommunikációs rendszerben való szemlélet érvényesítésére, a szerzőt meghatározó (biografikus, identitáskereső) szempontok figyelembevételére, a szövegvizsgálat formális elemzésére, a sajátosság, mint értékminőség felismerésére, s amennyiben az lehetséges, az olvasóra (mint befogadóra) gyakorolt hatásérték, recepció felfogására. Ennek a komplexitásnak az igénye objektív esetben értékteremtő módszer-együttes alkalmazásaként is értelmezhető, mivel meghatározható elemzési és értelmezési területek funkcionális működtetésére vonatkoznak. * * * Azokat a kritikai modelleket, amelyek az alkotóhoz, a szöveghez, a tartal- mi-eszmei irányultságokhoz és a világhoz való viszony alapján történő besoroltsá- gukat jelentik, a következő sémában lehet összefogni: Műalkotás/Szövetség (formális viszony) Irodalom (textuális viszony) Alkotó (genetikus viszony) Valóság (mimetikus viszony) Olvasó (hatás-viszony)