Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Öllős Edit: Író az alkonyat útján (kispróza); Cserepek (naplójegyzetek)
Cserepek Amiből nem lehet kifogyni, azt ápolni kell. Ami meg ingadozik, azt be kell pólyálni és el kell ringatni.- Tévút. A permet mintha rám szóródott volna... Mintha azt is elfelejtettem volna, mit ígértem reggel... A szél egyre viharosabb. Egy madár asztalomra tévedt. A papírra nem került semmi.- Partra szállni annyi, mint nyitott szemmel aludni. Ha meg tovább evezel, az ösztön egyre gyakrabban kér szót.- Kozmosz. Magadra ölteni egy golyóálló mellényt, és igyekezni meghódítani a Tejútrendszert.- Három tézis. Volt, mikor akár egy tyúk kapirgáltam mások lelkében, és észre sem vettem, hogyan duzzadnak szavaim. Manapság már csendes, nyugodt magányban járom saját kitaposott útjaimat, s aki tölt poharamba, azzal könnyedén elcsevegek. (Ez a biztonság...)- Mire gondolhatnak az öngyilkos merényletek halálos áldozatai, mielőtt robban a bomba...?- Mindig meg kell tudni különböztetni, minek a sors az oka, és minek a lustaság...- A kényelmet lehet szeretni és dédelgetni, de a csókokat, melyeket felajánl, vissza kell utasítani...- Ami kudarccal együtt is megéri a küzdelmet, arra érdemes áldozni egy éjszakát!- Mindennapi tevékenység. Mindenben filozófiát keresve meredni a térbeli időt mutató homokórára.- Mindig az idő dönt helyettünk. Itt-ott az Idő is közbeszól.- Kialakítható-e objektív kép a múltról? Hiszen amit reálisan leírunk, arról is nap mint nap mást gondolunk...- A betűt kell rajzolni vagy a gondolatot...?- Pozitív napok. Ébredéskor jó reggelt kívánni magadnak, és rámosolyogni a világra. Csak olyan kár, hogy néha lehetetlen...- Ha a mosolyt lelohasztják arcodról, megjátszott életkedved is visszavág.- Nyári pillanatkép. Mintha izzadságcseppek kerültek volna a papírra... És ez a bujdosó fecske sem véletlenül landolt asztalomon.- Ha az ember úgy érzi, majdani temetése koreográfiáját átrendezni sem elég ezen a világon, csak fátyol mögé bújni érdemes.
