Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Öllős Edit: Író az alkonyat útján (kispróza); Cserepek (naplójegyzetek)
Öllős Edit- Éjt nappallá téve taposni a pedált nem érdemes - az ember úgyis mezítláb kóborol tüskés bozótok között.- Amit ki kell találni, az nem érdekes. Ami magától íródik, az tudja megmozdítani a világo/ma/t! Csak nem mindig jókor és jó helyen...- Amibe az ember folyton belebotlik, azt csak kiírni lehet magából lépten- nyomon!- Amit megtanultál (akár magadtól), add tovább, mielőtt eltemetnéd!- A víz felveszi tested alakját. A levegő viszont mozdulatlan, így csak a bomba ketyeg.- Ha önzésed gyógyíthatatlan, semmisíts meg minden tükröt magad körül! Talán így könnyebb lesz elviselned, ha a napnyugta pillanatok alatt holdkeltévé változik.- Kérdés. Ha van valami tarsolyodban, azt csak az oázisban vedd elő!- Agyunk vírusok táptalaja lenne? Hát igen, sok mindent (és mindenkit) szeretünk utánozni... És ez, sajnos, az irodalomra is vonatkozik.- Az a győztes, aki a legtöbb információt gyűjti össze?- Időnként más megvilágításba helyezi az ember életét. Ilyenkor hol az emlékek dominálnak, hol felfedez magán valamilyen fóbiát vagy mániát. Mindenesetre tovább kell csinálni, amit megkezdett.- Ha úgy tűnik, az elvek körülötted túl liberálisak, bújj vissza saját konzervatív világképed mögé!- Mindig többet várunk, mint amit a valóság nyújtani tud. A képzelet meg többnyire pofonokat osztogat. Akkor mihez kezdjünk, hogy azt mondhassuk: túléltük?!- Vannak munkák, melyeket összecsapunk. Vannak, melyeket megspékelünk némi kreativitással. De igazán csak azok érnek valamit, melyek előtt agyboncolást tartunk. NYÁRI NAPFORDULÓ angyalok tánca lelkemben hidegháború szívemben a helyzet egyre kevesebb de az érzés hevesebb életben maradni s többet nem akarni
