Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM kintetében” a cseh országrészekben hatályos jogszabályok az érvényesek. Ez a törvény kihirdetése napján lépett hatályba, s végrehajtása az iskolaügyi és nemzet- müvelödési miniszternek hagyatott meg.12 A tanítóképezdékkel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy azok e törvény hatálybalépésétől már nem népoktatási tanintézeteknek számítottak, hanem a középiskolák kategóriájába soroltattak. A megnevezésük is megváltozott: ezentúl már nem tanítóképezde, hanem tanítóképző intézet (učiteľský ústav) volt a nevük.13 A tanügyi kormányzat 1919 nyarán valóban igyekezett miniszteri rendeletekkel szabályozni a középiskolák jellegét, megszabni azok tanrendjét, illetve megállapítani a tantárgyak heti óraszámát az egyes évfolyamokban. Az 1919. június 14-én kelt 25 552 sz. miniszteri rendelet a gimnáziumok, reálgimnáziumok, reáliskolák és reformreálgimnáziumok tanrendjét és a tantárgyak óraszámát határozta meg. Eszerint a gimnáziumok, reálgimnáziumok és reformreálgimnáziumok 8 éves tanintézetek voltak, ellenben a reáliskolában csak 7 év volt a tanulmányi idő. A gimnáziumban a latin nyelv minden évfolyamban kötelező tantárgy maradt, harmadiktól ehhez még társult a görög, illetve még egy élő idegen nyelv egészen az érettségiig. A reálgimnáziumban a latin nyelv ugyancsak kötelező volt már az első évfolyamtól, harmadiktól azonban a görög helyett a francia nyelv vált kötelezővé, amelyet még egy további élő idegen nyelv is kiegészített. A reáliskolák - amint arra már utaltunk - csak hétévesek voltak. Ebben az iskolatípusban nem oktatták sem a latin, sem a görög nyelvet, a második évfolyamtól a- zonban kötelező volt a francia, s mellette még egy élő idegen nyelv. A reformreálgimnáziumok alsó tagozata - az 1-4. évfolyamok - azonos volt a reáliskolák 1-4. évfolyamával, az ötödiktől fölfelé azonban heti 7-8 óraszámban kötelező tantárgyként oktatták a latin nyelvet. A nyelvoktatásban megnyilvánuló különbözőségek mellett az egyes iskolatípusoknál eltérő óraszámban oktatták még az egyes reál- és természettudományi tantárgyakat is.14 Az 1919. július 30-án kibocsátott 24 203 sz. miniszteri rendelet a felsőbb leányiskolák (líceumok), valamint a tanítóképezdék tanrendjét volt hivatott szabályozni. Eszerint a felsőbb leányiskolák továbbra is hatéves tanintézetek maradtak, ezekben azonban nem oktatták sem a latin, sem a görög nyelvet. A német nyelv minden évfolyamban kötelező volt heti 3-4 órában, a harmadik évfolyamtól fölfelé pedig a francia is kötelező tantárgy volt heti 4-5 órában. A tanítóképezdék- ben az idegen nyelvoktatásra már alig fordítottak gondot. Itt nem volt sem latin, sem görög, sem francia nyelvoktatás, ellenben az iskola tanítási nyelve mellett kötelező tantárgyként írták elő az ún. második tartományi nyelvet (druhý jazyk zemský).15 A Szlovákiában működő középiskolák tanmenetét és óraszámát a fent ismertetett rendeleteken kívül azonban még külön miniszteri rendelet is szabályozta. Az 1919. augusztus 29-én kelt 38 985 sz. rendelet azzal az indoklással, hogy
